IR, PCOS- már mindenkinek ez van?

Először úgy 5 évvel ezelőtt találkoztam az inzulinrezisztencia fogalmával, amikor egy évek óta nem látott barátnőmmel összefutottam. Azt tudtam, hogy a harmadik gyerek után elég sok súlyt magára szedett, és a találkozásunkkor majdnem olyan karcsú volt, mint lánykorában. Teljesen odavoltam, hogy mennyire jól néz ki.

Aztán kiderült, hogy nem önszántából lett ilyen csinos - bár nagyon örült neki- hanem valami kiderült, amit kezelni kellett.



Amikor beszélgetni kezdtünk erről, akkor mondta el, hogy IR-t diagnosztizáltak nála, mindenféle egyéb csúnyasággal, amit gyógyszerekkel és diétával tettek helyre. Akkor még annyira nem érdekelt a dolog, nem is tudom, hogy miért nem, hiszen a tüneteink totál megegyeztek:

• jo-jo effektus a fogyókúrában
• fáradékonyság
• ciklus zavarok
• gyerekszülés után kezdődött
• stb...

Nálam egy olyan tünettel együtt derült fény az IR-re, amiről álmomban nem gondoltam volna, hogy köze lehet ehhez. 2013-ban igen stresszes időszak volt az életemben, elsősorban munka fronton. Ettől lett egy jó kis pánikrohamos időszakom. A pánikot kezelő akupunktúrás orvos, aki belgyógyász és történetesen az anyagcsere zavarokra specializálódott, és azóta barátnők is lettünk; elkezdte mondogatni, hogy: Vera, kellene egy 3 pontos terheléses vércukor+ inzulin és hormon panel, szerintem csináltasd meg. 2014 januárban meg is csináltattam, persze jó szarok lettek az értékeim, és nem volt kérdés, hogy miért nem jön a második baba, immár 13 éve, és közben miért veszítettünk el legalább egyet. Vércukor és inzulin az egekben, alig valamicskével a hivatalos 2-es diabétesz értékek alatt, nemi hormonok szanaszét futottak, mint a szétkergetett birkanyáj, pajzsmirigy alul működik.

Én is megkaptam a diétás tervet, a testmozgásra az irányvonalakat, étrend kiegészítőket és mivel szerettem volna gyorsan jobban lenni, bevállaltam a gyógyszeres kezelést is. Az eredmények heteken belül jöttek: fogyás, derékbőség csökkenése, plusz energia, és percre pontos ciklus.

Februárban kezdtem az életmódváltást, és április végén már volt egy pozitív terhességi tesztem, karácsonyra várjuk a második gyereket. :)

A diagnózis és az első sikerek után árgus szemmel figyeltem mindenkit a környezetemben: van túlsúlya, hullik a haja, vannak ciklus gondok, vagy nem jön a gyerek? Vannak cukorbetegek a felmenői között? Persze mindenkire igyekeztem ráhúzni, hogy érintett az IR/PCOS szindrómában, és kutya legyek, de az esetek többségében igazam is lett!

Velem egyidős nő: egyre csak fogy, pánikrohamok, ájuldozás kaja után, mindenféle belgyógyászati panasz. Elment laborba, és láss csodát: IR. A nőgyógyásznál rákérdezett, hogy nem kellene egy hasi ultrahang, hogy lássák, vannak-e cisztái esetleg; mire a válasz: ja, ilyen inzulin értékek mellet biztosan vannak!

Másik beigazolódott eset: már a fél pajzsmirigyét ki kellett venni, mert annyira kakukk volt. Mellette neki is szívdobogós, szédülős tünetek, nem jön a várva-várt baba. Éveken keresztül kapta az enyhe nyugtatókat a tüneteire, de a hormonjait senki se nézte meg. A műtét után megtették: IR+ súlyos pajzsmirigy alul működés.

És még sokan mások. A PCOS Alapítvány óvatos becsléssel mondja azt, hogy a fogamzóképes nők 10%-át érintő tünetegyüttesről van szó, és vezető meddőségi ok. Szerintem ennél sokkal nagyobb arányokról van szó, csak az orvostudomány nem tudja merre induljon el, ha valaki a fenti tünetekkel fordul hozzá.

Persze ez nem jelenti azt, hogy akinek bármilyen tünete van a bejegyzésben említettek közül, akkor biztosan inzulinrezisztenciáról, PCOS-ről vagy egyéb anyagcsere zavarról van szó, de nem árt utánajárni, ki tudja...