Meanwhile

Az írás kicsit elmaradt, mert december 8-án megérkezett N.

Szüléstörténetet nem biztos, hogy akarok írni, ezt majd még eldöntöm, de az előzmények megérnek pár sort.

Szorosan kapcsolódik ugyanis a pcos-ir-túlsúly és társai ördögi körbe.


Amikor összeházasodtunk, biztosak voltunk benne, hogy: szerintem 3- szerinte 4 vagy 5 gyerekünk lesz. Mindketten nagy családban nőttünk fel, nekem 2 tesóm van, neki 3+ az a kismillió gyerek, aki folyton náluk lógott, vagy az anyukája bébiszittelte.

A kezdés nem is volt rossz, mert az augusztusi esküvő után, következő év júniusában megszületett A. Nagyon örültünk az érkezésének, izgatottak voltunk, és persze meg voltunk győződve róla, hogy biztosan tudjuk hogyan kell nevelni egy gyereket.. blö... nem tudtuk :D

A szülésre a magam módján készültem (16 évvel ezelőtt): sok lila és rózsaszín köddel, elméletekkel és vágyakkal. A valósággal, lehetőségekkel vajmi keveset foglalkoztam, szülésfelkészítőre nem mentem, de még csak arra sem vettem a fáradságot, hogy egy felkészítő videót megnézzek. Hogy ez okozta, vagy amúgy is ez lett volna, nem tudom... A 38. héten elfolyt a magzatvíz, fájások nem voltak, ezért 24 óra után császár lett. Kaptam egy csini hashártya gyulladást is, így anya és A a szülés után 23 nappal távozhattak a kórházból. Sokk volt nekem is, az apának is, a gyereknek nem tudom... biztosan benne is nyomot hagyott.

Ami ezután jött: 30 kg súlyfelesleg 1 éven belül, ciklus szétesés, ízületi nyavalyák, hangulat ingadozás, még egy év után bélyeg: másodlagos meddőség. Kis hormonpótlás, "fogyjon le", kivizsgálások, küret, elvesztett baba. Gyász, lájtos depresszió. Senki se tudott olyan választ adni a "miértjeinkre", amit el tudtunk volna fogadni, inkább belenyugodtunk. Időközben szóbajött nevelőszülőség, örökbefogadás, de sosem voltunk elég bátrak, hogy megtegyük az első lépéseket, mindig csak messziről szagolgattuk a kérdést.

12 évvel később lelki jellegű problémáimon dolgoztam, amikor végre beadtam a derekam, és csináltattam egy terheléses vércukor és teljes hormonpanel vizsgálatot. A labort egy pcos-ir specialista barátnő kérte, hogy nézzük már meg,.. A súlyom ekkor volt kb. a maximumon, és szerintem ő már rámnézésre tudta, hogy milyen pocsékul fog kinézni az a laborlelet.

Úgy is lett! Bár már pár hónappal azelőtt elkezdtem figyelni a kaja adagokra és minőségekre, a terheléses cukor eredményem egy hajszálnyira volt a hivatalos cukorbetegséghez szükséges értéktől, a pajzsmirigyem működése a béka feneke alatt, a nemi hormonok szana-széjjel, mint a pusztába szétzavart ménes. Ezek alapján nem volt csoda sem a meddőség, sem az elveszített terhesség. A jó hír az volt, hogy az állapot kezelhető, javítható, gyógyulhatok. Persze kemény munkával. El is hangzott a kérdés: "Hány éves is vagy? 36? Ha most összejönne egy baba, bevállalnátok?" Én kicsit megszeppentem a kérdésen, de rávágtam, hogy persze! Nem gondoltam én arra, hogy ez velünk megeshet... 12 év: vizsgálatok, kezelések, reménykedés, csalódás, gyász, én csak egészséges akartam lenni, megszabadulni a rettenet túlsúlyomtól és szép párja lenni a szerelmemnek.

A terápia: meforal + 160g CH diéta + heti 4x40 perc mozgás, ezt megfejeltük vitaminokkal és ásványianyag pótlással. Január közepén kezdtem a diétát és a sportot (ez utóbbit nehezen), az első szem gyógyszert 2014.02.01-én vettem be, 2014.03. 25-én egy pozitív teszt mutatta, hogy most már négyen leszünk.