Miért nem járok játszótérre?

Elintézhetném nagyon egyszerűen:
1. kertes házban lakunk, falu a fővárosban, kutyával, cicával, hintával, paradicsommal
2. valószínűleg pont a környék jellege miatt 15 percnyire van a legközelebbi játszótér, egy lakótelep közepén.
Emígyen egy cseppet sem tartom logikusnak a játszótér látogatását. miért mennék a természetes játszótérről egy szintetikusra?!
De megnyugtatlak, van hosszabb verzió is. Meg cifrább is.
A hosszabb verzió nyilvánvalóan ez én prekoncepcióimból táplálkozik, de azért van benne tizenévnyi élmény is, hiszen a nagy gyerekkel már 15 évvel ezelőtt is felmerült ez a kérdés. Akkor sem volt más a koklúzió.

Ez lenne Márti barátnőmmel a játszóteres egyenpólónk, mert egyformán osztozunk a játszótér-fóbián, de nyilván egyikünk sem olyan tökös, hogy ezt tényleg fel is vegye :D

Szóóval a hosszabb verzió:
1. a játszóteres anyukák SZMK, de hardcore verzióban
2. a játszóteres gyerekek lökdösődős, verekedős szmkgyerekek

(Ha valaha valamilyen intézménytől kaptál már "példás szülő" kitűzőt, vagy oklevelet-ahogyan én is-, teljesen megértem, ha most vissza szeretnéd adni.)

Azért egy kicsit megmagyarázom. Nekem az anyaság egy térben és időben mindent elsöprő állapot. Felemelő, kiborító, boldogság és könnyek. Ebben a fene nagy katyvaszban mindent meg akarok ragadni, amitől valamiféle egyensúly beáll, és A Vera tökéletes oldódással nem tűnik el az összes szerepben, amivel egy kisgyerekes anya-feleség zsonglőrködik. Magyarul eszeveszetten szeretném megtartani az önazonosságot, saját magamat, és nem csupán valakinek az anyja vagy a felesége szeretnék lenni, hanem csak úgy Én is. Na, ebben a játszótér nekem nem segít!

Követ rám, de nem vagyok kíváncsi az idegen kölkök székletére, az enyémnek is van elég. Nem érdekel a legújabb összeesküvés elmélet az oltásokkal, a kemtréllel, a városligeti fák energiájával, és az orbánviktorral kapcsolatban. Teljesen hidegen hagy a bölcsődei és óvodai pedagógia program és menza silánysága. Nem akarom letaszínati az óvodai/iskolai igazgatói székből egyik- ki tudja hogyan került oda-igazgatót sem. Ettől nem leszek jobb ember, jobb anya, kinek kell ez?

Bocs, széljegyzet: az SZMK (szülői munkaközösség) nekem az AZ ANYA, aki folyton nyüzsög, mindent elintéz, rettentő fontos és főleg pótolhatatlan.

A gyerekek meg... most mit mondjak? Persze mindenkinek vannak feszültségek az életében, a kicsik is a nap nagy részét 4 fal között töltik, és valahol ki kell ereszteni a gőzt... általában a gyerekek is megtatlálják azt, akin ezt végre lehet hajtani, és azok általában a csendben eljátszogató gyerekek, mint Nóri. Szegénynek az elmúlt egy évben több ilyen jutott, mint a Nagy gyereknek egész eddig. Pedig klasszikus játszótéren talán csak egyszer voltam vele. Repült a gumimackó, nekifutásból hanyatt lökés, vagy csak simán egy jó nagy tasli... Kinek kell ez?

Ez lenne a szocializáció első lépése? Meg kell tanulnia MÁSFÉL ÉVESEN, hogy a világ így működik? Mit tanul ebből egy totyogó? Vagy mit tanul ebből akár egy nagyobb gyerek, Szerintem semmi hasznosat.

És hogy a szabályt némi kivétellel erősítsem: két nagyon jó barátnőm elkötelezett játszóteres. Ők kivételek az összes gyerekükkel együtt. Respekt!

És most jöhetnek a kövek!