Koronanapló #1

Ma 10 napja van veszélyhelyzet Magyarországon. Egy csomó rendelkezés és rendelet született ezalatt a 10 nap alatt. Nincs iskola, ovi, rövidebb nyitvatartási idők vannak a kereskedelemben, és fogytán a WC papír. (miért pont a WC papír?! ha elfogyott, megmosod, nem? Víz csak lesz!) Mindegy.

Én már túlvagyok egy nehéz 4 napon. Előjött a pánikbetegségem, főleg az éjszakák voltak nehezek. Rossz volt, de most már jobban vagyok. Érdekes, hogy kinek mi hoz megnyugvást... van, aki pont lesz@rja az egészet, és van, aki talál valami fogódzkodót, és elvan.

A járványos időszakba mi úgy léptünk be, hogy éppen egy 3 hetes betegséges etapot tudtunk magunk mögött. Kezdte Nóri egy lázas, köhögős, orrfolyós cuccal, 1 nappal később Tamás is csatlakozott. Aztán Peti folytatta valami nagyon durvával, amit én még nem láttam: magas láz, köhögés, fejfájás... ha ma kezdené, biztos a Lászlóban kötne ki! Szóval nem tudom.
Aztán jött hányás-hasmenés, Peti kitartóan lázas, aztán Ati is hányós lett, aztán köhögős. Aztán Tamásnak ráment a takony a fülére, láz, csepegtetés mindenhová. Aztán egyszer csak mindenki jobban lett, és elmúlt. Nekem fájt a torkom, kis hőemelkedésem volt, meg mindenből egy kicsike.
A pánikom következményeit persze Nóri is magába szippantotta, aki turbóra (ez a leglegleg, ennél följebb nincs) szuperérzékeny, jobban, mint én; és valószínűleg INFJ, mint én. Szóval most nem csak testi, de lelki egészségmegőrzési és helyreállítási program is fut. Így ért minket az iskolazárás, a félig home office, és ez az egész rémség.

Igyekszem nem olvasni híreket és statisztikákat, csak napi 1x. Igyekszem minden nap mozogni valamit, ami nem manó/gyerkőc/bármibugyutanevű torna, hanem csak az enyém. Persze a kicsikkel legalább 1x valaki lemegy az udvarra is.

Arra jutottam, hogy megint a "gyógyító íráshoz" folyamodok, mert valahogyan muszáj visszaszerezni és megtartani a józan eszemet. Digitális naplóírás: ON.