Ugrás a fő tartalomra

Kegyelmet a császáros anyukáknak


Mielőtt N született, rengeteget olvastam a természetes szülésről. Mivel az előző császár óta 15 év telt el, most simán nekimehettem egy természetes szülésnek.
Nem az lett belőle, hanem még egy császár. Most már sírás nélkül tudok róla beszélni, megbékéltem a szüléseimmel.

Nem rég olvastam egy cikket a fenti címmel. Az eredetit itt olvashatod angolul: Katt



Pár dolgot, gondolatot átemeltem az eredeti cikkből, mert annyira egyetértek, együtt/egyet érzek a szerzővel.
Nem akartam császárt, egyet sem, igazából az első várandósságomnál eszembe sem jutott. Nem foglalkoztam vele, nem olvastam róla, hiszen az velem nem történik meg. Sima szüléseim lesznek, kis vajúdás, hősiesen, mosolyogva viselt fájdalom, hát anyuka leszek vagy mi! Aztán jött a valóság.
Az én szülésem a műtét lett. Kétszer.
Nem én választottam, ahogy szerintem a császáros anyukák nagy része sem akarta a császárt.

Sokáig ki sem bírtam mondani, hogy "szültem", az én gyerekeim "születtek". Egy senkiházi vagyok, aki még szülni se tud... milyen nő az ilyen?... mi lesz a gyerekeimből?... nem lesz sose normális anya-gyerek kapcsolatom velük...milyen anya az ilyen? A kérdésre, hogy: na, milyen volt a szülés? mindig azt feleltem: császár lett. És lehajtottam a fejem. Mert azt gondoltam, hogy ha akkor még várunk egy kicsit, hogy erősödjenek a fájások; ha a kórházban még mászkálok egy kicsit, oldalt fekszem, hogy erősödjenek a fájások. Ha guggolok, és ha megvettem volna azt az illóolaj keveréket... ha azt mondom az orvosnak, hogy várjon még 10 percet... akkor lehet... az én hibám, még szülni sem tudok.

Soha senki nem nézett rám ferdén amiatt, hogy császárral szültem. Soha senkire nem néztem ferde szemmel amiatt, hogy császárral szült. Mégis valami elemi fájdalom tartott fogva, hogy nem úgy történt, ahogyan kellett volna, ahogy akartam, ahogy ideális.
Minden hüvelyi szülés úgy történik? Testi-lelki sebek nélkül? Tényleg jobban tud kötődni a gyerekéhez az, aki normál úton szült?

Azt gondolom, hogy a kórházi szülések és az orvosok démonizálása nem segít. A természetes, vagy legalábbis hüvelyi szülés egyedül üdvözítővé való nyilvánítása nem segít.
Miért van ennyi császár? Mert gonoszok az orvosok? Vagy ez egy eszelős összeesküvés? Vagy csak fogalmunk sincs róla, hogy képesek vagyunk szülni? Ez vajon az orvosok hibája, vagy esetleg próbálnak sz@rból várat építeni?

Ó, neked is császárod volt? Azok a szemét orvosok és a sok indokolatlan beavatkozás! Ugye olyan érzés, mintha a lelkedet erőszakolták volna meg a műtő asztalon?!

Mi a fene?! Egyre mélyebbre toljuk a tőrt egymás szívébe, és nem segítünk, inkább lelőjük a sebesülteket.
Elpityeredik a friss anyuka, mert akár így-akár úgy de nem olyan lett az a szülés, ahogy tervezte? Öleld meg, az Isten szerelmére, és ne gyötörd azzal, hogy tovább frusztrálod, és gerjeszted benne a haragot! Hadd sírjon, hadd gyászolja el a szülését!

A császármetszés nem ideális módja a szülésnek. Igaz. A születés módja fontos tényező az ember életében. Igaz. Ember lesz a császárral született gyerekből is. Igaz.

Ahelyett, hogy borzasztó statisztikákat, és ijesztő hegeket lebegtetnénk, inkább mutathatnánk egy kis kegyelmet a császáros anyukák felé, nemde Asszonyok?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…