Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2017

Ez jobban fáj, mint a szülés

Ezt senki nem mondta. Erre nem voltam felkészülve. Azt hittem, hogy egészen jól menedzselem a gyermekkor két szélén létező palántáimat. Az egyiknek szabadság kell- hát igazából mindkettőnek kellene, de az egyik erősebben önveszélyes néha (igen, a kisebbik)- a másiknak Anya szaga kell. Fejben tudom, hogy átmeneti a szoros kapcsolat, és a szüléssel kezdődik meg a leválás, de arra nem voltam felkészülve, hogy az egyik hirtelen tényleg felnő.

Anyakaja- almástáska recept

Nem írtam túl bőséges update-et a jelenlegi étkezési szokásainkról, most nem is fogok. Legyen elég annyi, hogy testi-lelki tüneteinket intenzíven enyhíti, hogy 2016 júniusa óta tej-, cukor- és gluténmentesen táplálkozunk. Nóri nem ekcémás-csak, ha becsúszik valami, Petiről és Atiról is leugrott jópár kiló, pedig nem az volt a cél.
A "cukorsz@r" kifejezés helyett, ami minden diabetikus élelmiszert jelöl, ez most már az "anyakaja" cimkét kapta, ami elég bíztató...

Féltem a gyerekem

Nem olvasok híreket, nem nézek híradót. Ha valami felbukkan olyan helyeken, amit én is használok, és érdekel, utána olvasok. Peti kérdezte, hogy néztem-e híreket mostanában=valami baj van, csak nem akarja a nyakamba önteni. Nem kellett sokat kutatnom, mert az első hírportált kinyitva ott volt a főcím, a kiégett busz. 16 diák meghalt Verona közelében egy buszbalesetben.
Akkor most pörgessünk vissza kb. 24 órát. Pénteken egész nap hisztis voltam. Peti elmegy a hétvégére a világ végére, csak vasárnap délután jön haza. A kisebbik még félig beteg, taknyos, nyűgös; a nagyobbik péntek este koncertre megy. Nem szeretek egyedül lenni. Azt hiszem sosem szerettem, de amióta összeházasodtunk, kifejezetten nem szeretek egyedül lenni.
Korábban maga az egyedüllét nyomasztott, mostanra azt hiszem eljutottam odáig, hogy önálló, teljes értékű emberi lény vagyok, és képes vagyok így létezni. Most inkább az volt a rossz, hogy nincs műszakváltás, nem tudom átadni a zsepit/orrszívót senkinek, és még éjszakai…