Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Ez jobban fáj, mint a szülés

Ezt senki nem mondta. Erre nem voltam felkészülve. Azt hittem, hogy egészen jól menedzselem a gyermekkor két szélén létező palántáimat. Az egyiknek szabadság kell- hát igazából mindkettőnek kellene, de az egyik erősebben önveszélyes néha (igen, a kisebbik)- a másiknak Anya szaga kell. Fejben tudom, hogy átmeneti a szoros kapcsolat, és a szüléssel kezdődik meg a leválás, de arra nem voltam felkészülve, hogy az egyik hirtelen tényleg felnő.

Legutóbbi bejegyzések

Anyakaja- almástáska recept

Nem írtam túl bőséges update-et a jelenlegi étkezési szokásainkról, most nem is fogok. Legyen elég annyi, hogy testi-lelki tüneteinket intenzíven enyhíti, hogy 2016 júniusa óta tej-, cukor- és gluténmentesen táplálkozunk. Nóri nem ekcémás-csak, ha becsúszik valami, Petiről és Atiról is leugrott jópár kiló, pedig nem az volt a cél.
A "cukorsz@r" kifejezés helyett, ami minden diabetikus élelmiszert jelöl, ez most már az "anyakaja" cimkét kapta, ami elég bíztató...

Féltem a gyerekem

Nem olvasok híreket, nem nézek híradót. Ha valami felbukkan olyan helyeken, amit én is használok, és érdekel, utána olvasok. Peti kérdezte, hogy néztem-e híreket mostanában=valami baj van, csak nem akarja a nyakamba önteni. Nem kellett sokat kutatnom, mert az első hírportált kinyitva ott volt a főcím, a kiégett busz. 16 diák meghalt Verona közelében egy buszbalesetben.
Akkor most pörgessünk vissza kb. 24 órát. Pénteken egész nap hisztis voltam. Peti elmegy a hétvégére a világ végére, csak vasárnap délután jön haza. A kisebbik még félig beteg, taknyos, nyűgös; a nagyobbik péntek este koncertre megy. Nem szeretek egyedül lenni. Azt hiszem sosem szerettem, de amióta összeházasodtunk, kifejezetten nem szeretek egyedül lenni.
Korábban maga az egyedüllét nyomasztott, mostanra azt hiszem eljutottam odáig, hogy önálló, teljes értékű emberi lény vagyok, és képes vagyok így létezni. Most inkább az volt a rossz, hogy nincs műszakváltás, nem tudom átadni a zsepit/orrszívót senkinek, és még éjszakai…

Csacsogás

8-9 éves lehetett, hazajött az iskolából. Én ültem a kanapén, és hallgattam. Csacsogott az iskoláról, az osztálytársakról, mindenféléről. Igazából nem is emlékszem, hogy pontosan miről, én csak a hangjára figyeltem. Arra a nagyon bájos, kisfiús, csilingelő hangra. Szaranya voltam, mert nem érdekelt a mondandója, csak a hangját akartam. 

Utoljára magamba akartam szívni a gyerekkora hangját. Emlékezni akartam erre a pillanatra, rögzíteni magamban azt a hangot, mert tudtam, hogy nem tart örökké.
Jön majd egy férfigang, aki átveszi a csobogó kispatak hangját. Egy férfi hangja, akire tudom, hogy büszke leszek.
És most 8-9 évvel később hallom ezt a férfi hangot, látom ugyanazt a meleg barna szemet.
És büszke vagyok.

2 ok, amiért nem használok (mindenre) házi kencéket

Amikor eladtam a részesedésemet, és Nóri megszületett, szerintem mindenkinek a legeslegtermészetesebb volt, hogy itthon csak saját készítésű kozmetikumok és babaápoló szerek vannak. Nem állt távol a valóságtól, egészen addig, amíg el nem kezdődött a hozzátáplálás.

Szépség 2000 éve, és ma

Augusztusban és szeptemberben is sminkeltem egy-egy menyasszonyt. Amikor családi körben beszélgettünk erről otthon, a Nagy Gyereknek volt mondanivalója.
Nagyon bírom, hogy intelligens, önálló gondolatai vannak.  Megkérdezte: "de Anya, nem az van a Bibliában, hogy ezt nem szabad, az ilyen szépítgetős, hajfonogatós dolgokat?!" 
Persze nem gondolta komolyan, de azt sejtem, hogy van, aki igen, és azonnal tudtam, hogy írnom kell!

Egészség és örökkévalóság

Amikor a gyerekeimre gondolok, nagyon fontosnak tartom az egészségüket. Stressz, para, amikor betegek, esetleg olyan tünetekkel, amik ismeretlenek számomra. Féltem őket, de igyekszem olyan kezelést választani, ami nem tartalmaz felesleges mennyiségű gyógyszert. Tudom, hogy hosszú távon ezzel segítem őket.

Hasonlóan állok a saját IR-emhez, és a pajzsmirigy alul működésemhez.