Just own it!

Zsófia remélte, hogy az út belső vonatkozásairól is írok majd. Nem tudok elmenni mellette.
Azt hittem az lesz a legnagyobb gondom ezzel az ősz hajas biznisszel, hogy le kell növesztenem, és egy idő után már utálni fogom, mert nagyon igénytelenül néz majd ki... hát nem így lett.

Mivel a szülés utáni hajhullás még tart- 9 hónapon keresztül egyetlen szál hajam sem hullott ki, nevetséges- arra jutottam, hogy inkább a rövid szálak hulljanak csomókban, hátha kevesebb lesz szana-szét a lakásban. Szóval rövid lett. Nagyon rövid.

Hajvágás előtt be kellett kicsit vizezni a fejemet. Kivettem a csatot a hajamból és hosszasan nézegettem magam a tükörben. A nyakamig ér, alapvetően barna, kissé vöröses beütéssel, loknis, fényes. Sosem lesz már ilyen. Illetve, lehet, ha akarom, de alapvetően az a célom, hogy ne legyen. Egy hajkorszak lezárul. Kicsit elöntöttek az érzelmek, kellett, hogy Peti megöleljen, mielőtt leültem a székre. Éreztem, ahogy hullanak a tincsek a vállamra, és onnan puhán esnek a földre. Nem újdonság, volt már ilyen, még ilyenebb is a hossza, de a színe és az állaga nem.
Ami a hosszú barna tincsek alatt nem látszott, az két dolog
- hátul sokkal nagyobb a lenövés, mint elől, és nagyon egyenetlen, foltos a festés
- a fejem tetején van egy folt, ahol sokkal kevesebb a haj, látszik a fejbőröm
És ezek ennél a hossznál simán látszanak.

Vágás után olyan volta hajam, mint Pumuklié. Vörös, egyenes, sprőd, fénytelen. Erre nem számítottam. Mosás után kicsit jobb lett a helyzet, de a színén nem segített. Most éreztem magam igénytelennek, leharcoltnak és öregnek.
Aztán eszembe jutott, hogy a basszus, ezt én akartam. Én akartam vegyszermentes, természetes színű hajat! Túlságosan hozzá vagyok szokva az instant megoldásokhoz. Hát itt nem lesz ilyen, ezt meg kell szülni, ezt meg kell vajúdni. Ennek időt kell hagyni. Nem leszek holnap ezüst hajú, kortalan tündér, mert igen, ilyennek képzelem magam ősz hajjal. Fiatalnak és egyszerre mégis öregnek.
Eszembe jutott egy momentum egy filmből, amit mostanában láttam. A csaj szerelmi bánatában csináltatott magának egy gáz frizurát: nem illett hozzá, afro hajból szőke egyenes lob. Még gázabb lett, amikor elázott. Hidrogén színű bozont. És sikerül így jelenetet rendeznie az exe munkahelyén. Egy üveg bor után nekiment a fejének a fickó otthagyott hajnyírójával. Persze nem emlékezett rá, és reggel nagyot sikított, amikor tükörbe nézett. Aztán kendőt kötött és úgy ment dolgozni, és az irodai wc-ben sírni. Próbált láthatatlanná válni. Egy idegen nő látva ezt meghívta egy beszélgetős csoportba, amiről csak ott derült ki, hogy rákbetegséget túlélők járnak oda. Szúrós tekintetek helyett csak jótanácsot kapott a csoporttól: Ha magát takargatva, összehúzva járkál, ne csodálkozzon, hogy az emberek átlépnek rajta/levegőnek nézik. Ne csak büszke legyen rá, legyen az övé az a nullás haj! (just own it)

Így hát a tükörbe nézve lapockákat érint, vállat leenged, állat felemel, cinkos pillantás a tükörképemre. Igen, ez az enyém. Nem olyan, mint amilyennek szeretném, még lesz pár hónap növesztés, lila sampon és pár hajvágás, amíg újra növeszthetem.
Biztosan lesznek még nagy sóhajtások, amikor tükörbe nézek, biztos fogom még utálni is, amikor éppen az egész világot is utálom.. de hey, ez az enyém, most erre a vonatra szálltam fel!

no smink no filter no minden