Rossz anyák

Megnéztem a filmet: itt a szereposztás... érdekes volt...
Anyaság és család szempontjából békés és normális, védett közegben élek. Legyen szó a szűkebb családról vagy barátokról. Semmi dráma, semmi ítélkezés, semmi extra. Bár sokféle emberrel vagyok kapcsolatban, mégsem éreztem sosem úgy, hogy bármikor is megítélnének amiatt, hogy hogyan nevelem a gyerekeimet, azok hányan vannak, és hogy miért gondolom azt, amit gondolok. De tisztában vagyok vele, hogy ez nem mindenhol van így. Pl ebben a filmben sem :)

A "Rossz anyák" egy, szerintem eléggé elcsépelt, vagy nagyon sokszor meglovagolt sémára építi fel az iskolás korú gyerekkel rendelkező anyukák életének dilemmáit. Tulajdonképpen fogták az amerikai gimis-szekálós, menő csajok vs lúzerek klisét, és továbbvitték: most éppen nem a gyerekek szekálják egymást, hanem az anyukák. Vannak a Tökéletes Anyuk, tökéletes hajjal és sminkkel, tökéletes gyerekekkel és élettel. Aktív tagjai a szülői munkaközösségnek, az elnök kezében az egész iskola, tanárostul, edzősül. Jaj annak, aki ujjat húz velük! Aztán vannak az "Átlaganyuk", akár illetlenül sok gyerekkel, akik nyúzottak, elkésnek, rohannak, bénáznak. Persze a főhős ujjat húz a Tökéletesekkel, ami miatt a gyerekeit éri atrocitás, aztán az "átlaganyu" megnyeri a szülői munkaközösség elnöke posztot, és minden kisimul. Kiderül, hogy a tökéletesség csak máz, és tulajdonképpen mindenki csak a legjobbat akarja a gyerekének. Aprócska csavar a kliséhez képes, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését, de a végén nem magzatpózban sír az ágyán, hanem elviszi Átlaganyuékat a férje magángépén egy kis kiruccanásra.

A nagyon sablonos történetet megspékelték jó adag káromkodással, némi pucérkodással, de igazából ettől sem lett jobb. Mondjuk angolul néztem, és hát 2 szót variálva nem nagyon lehet választékosan káromkodni sem...nem segített.

A férfiak valami miatt, ha nem is közellenségként, de mindenképpen negatív előjellel bírtak csak jelen lenni ebben a történetben. Vagy szánalmasan éretlenek voltak, vagy csak a szex érdekelte őket, vagy dollár milliárdokat adócsaltak, és börtönben ültek, vagy elnyomták a feleségeiket, vagy éppenséggel féltek tőlük. Az egyetlen pozitív férfiszereplő is csak azért volt az, mert hihetetlen szexi, és özvegyként egyedül neveli a lányát... pff! Normális családot nem is nagyon találtam a filmben, félő, hogy kihaltak...

Ami viszont tetszett benne, az néhány gondolat:
- Aki azt gondolja, hogy tudja, hogy szülőként mit csinál, és ezt az egész szülős dolgot érti, az hazudik. A legtöbbször csak megyünk az áramlattal az alapelveink mentén, és majd lesz, ahogy lesz... Jobb lenne, ha lenne valami biztos pont, vagy módszer, vagy bármi, ami alapján meg tudjuk nézni, hogy most éppen végletesen elszúrjuk, vagy jól csináljuk, de ilyen sajnos nem létezik.
- A XXI. században egyszerűen képtelenség jó szülőnek lenni, vagy legalábbis úgy érezni, úgy nézni magunkra, hogy jó szülők vagyunk. Annyi információ, elvárás, tömegnyomás, frusztráció van a környezetünkben, hogy anya/szülő legyen a talpán, aki sose bátortalanodott még el. Az ehhez nagyon sokszor társuló magány sem segít...
- Anyának jár néha, hogy kieressze a gőzt. Pont. Nem kell seggrészegre inni magát senkinek, és nem kell minősíthetetlenül viselkedni nyilvános helyeken, bár bizonyos helyzetekben lehet, hogy csak az segít. Szabad egész nap pizsamában sorozatot nézni, amíg a gyerek nagymamázik (megvolt, köszi!), szabad egyedül elmenni, szabad barátnőkkel kimenőre menni. Szabad úgy érezni, hogy a mai egy nagyon sz@r nap volt, elegem van, ne szóljon hozzám senki.

Nem rossz anya az, aki néha elfárad, kiakad, elege van. A gyerekének elég jó anya mindenki. Néha még én is...

Népszerű bejegyzések