Ugrás a fő tartalomra

Ez jobban fáj, mint a szülés

Ezt senki nem mondta. Erre nem voltam felkészülve. Azt hittem, hogy egészen jól menedzselem a gyermekkor két szélén létező palántáimat. Az egyiknek szabadság kell- hát igazából mindkettőnek kellene, de az egyik erősebben önveszélyes néha (igen, a kisebbik)- a másiknak Anya szaga kell. Fejben tudom, hogy átmeneti a szoros kapcsolat, és a szüléssel kezdődik meg a leválás, de arra nem voltam felkészülve, hogy az egyik hirtelen tényleg felnő.


Éppen azon agyalok, hogy miért kell naponta 3 x átöltöztetnem a kétévest? Kicsi rá a pelenka, túl sokat iszik? Amint ráadom a száraz ruhát, illetve még öltöztetés közben leönti magát, a sírás kerülget, nem hiszem el... Máskor meg nem akar aludni, meg fejhangon sipít, ha valami nem sikerül. Ki tudok borulni, de tudom, hogy idővel jobb lesz, talán még előnyére is lesz valamikor, hogy a sarkára tud állni.

Egyszer csak spontán családi kupaktanács, valami pénzügy, vagy mitbánomén milyen téma, az egyik duplózik a szőnyegen, a 18 éves pedig előrukkol valami fájdalmasan felnőttes témával. Először nem fogom fel, csak bámulok magam elé. Aztán rámszól: Anya, azért érdekelne a véleményed! Nem tudok megszólalni, csak sírva annyit tudok mondani, hogy valaki öleljen meg! Nem érti, az Apja, aki ilyenkor minden rezdülésemet pontosan érti, felvilágosítja: "Anyád éppen most jött rá, hogy nincs már Pici Fia, felnőttél."

Tudtam, hogy eljön valami ilyesmi pillanat. Azt hittem, hogy kemény vagyok, fiús anyuka, meg vagány, meg minden. Meg ez az élet rendje, és az az egészséges, ha le tud válni, és tud függetlenedni, és még sorolhatnám, de ez nem tompítja azt a tőrdöfést, amit az ember anyja ilyenkor kap. A nő szül: ha minden jól megy fáj pár órát, aztán egy kicsit nagyon, de ott egy csomag, amit nonstop ölelgetsz, szagolgatsz, és már rég nem tudod, milyen volt egy órával azelőtt. (rosszabb esetben kapsz egy 20 centis vágást, és egy hétig fáj) Utána van élet, van feladat, visz a sodra. Most is születik egy új élet, de itt nem 9 hónapot gyászolok, hanem 18 évet (és 9 hónapot). Itt nincs kit szagolgatni és babusgatni, aki itt születik, az azért teszi, hogy utána elmenjen. És a fenébe is, mennyire büszke vagyok rá, hogy megteszi!

Anya, aki gyereket szültél, most én mondom neked, hogy fájni fog. Nem tudsz rá felkészülni. Kiszakad a szívedből egy darab. Megint. De ez is begyógyul, mert a gyerek, aki a darabjaidból építkezik -megint-, ettől a születéstől lesz méginkább az az ember, akivé lennie kell.

Ha először visszaszól, ha bezárkózik a szobájába, mert őt senki nem szereti, ha finoman vagy egyértelműen a tudtodra adja, hogy nem értesz te semmit, akkor tudd: elfolyt a magzatvíz, készülj!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Miért nem járok játszótérre?

Elintézhetném nagyon egyszerűen:
1. kertes házban lakunk, falu a fővárosban, kutyával, cicával, hintával, paradicsommal
2. valószínűleg pont a környék jellege miatt 15 percnyire van a legközelebbi játszótér, egy lakótelep közepén.
Emígyen egy cseppet sem tartom logikusnak a játszótér látogatását. miért mennék a természetes játszótérről egy szintetikusra?!
De megnyugtatlak, van hosszabb verzió is. Meg cifrább is.

Egészség és örökkévalóság

Amikor a gyerekeimre gondolok, nagyon fontosnak tartom az egészségüket. Stressz, para, amikor betegek, esetleg olyan tünetekkel, amik ismeretlenek számomra. Féltem őket, de igyekszem olyan kezelést választani, ami nem tartalmaz felesleges mennyiségű gyógyszert. Tudom, hogy hosszú távon ezzel segítem őket.

Hasonlóan állok a saját IR-emhez, és a pajzsmirigy alul működésemhez.

Zöldség fasírt

Ha az ember nem eszik húst, akkor is szeretne finomat enni. A családnak készített pulykafasírtot készítettem el gyökérzöldségekből, zsír, tej és mindenféle mentesen.

Az a jó benne, hogy nincs szigorú recept, elég gyorsan megvan, és majdnem minden diétába beilleszthető...
Illetve addig lehet variálni, amíg jó nem lesz :D