Ugrás a fő tartalomra

Ez jobban fáj, mint a szülés

Ezt senki nem mondta. Erre nem voltam felkészülve. Azt hittem, hogy egészen jól menedzselem a gyermekkor két szélén létező palántáimat. Az egyiknek szabadság kell- hát igazából mindkettőnek kellene, de az egyik erősebben önveszélyes néha (igen, a kisebbik)- a másiknak Anya szaga kell. Fejben tudom, hogy átmeneti a szoros kapcsolat, és a szüléssel kezdődik meg a leválás, de arra nem voltam felkészülve, hogy az egyik hirtelen tényleg felnő.


Éppen azon agyalok, hogy miért kell naponta 3 x átöltöztetnem a kétévest? Kicsi rá a pelenka, túl sokat iszik? Amint ráadom a száraz ruhát, illetve még öltöztetés közben leönti magát, a sírás kerülget, nem hiszem el... Máskor meg nem akar aludni, meg fejhangon sipít, ha valami nem sikerül. Ki tudok borulni, de tudom, hogy idővel jobb lesz, talán még előnyére is lesz valamikor, hogy a sarkára tud állni.

Egyszer csak spontán családi kupaktanács, valami pénzügy, vagy mitbánomén milyen téma, az egyik duplózik a szőnyegen, a 18 éves pedig előrukkol valami fájdalmasan felnőttes témával. Először nem fogom fel, csak bámulok magam elé. Aztán rámszól: Anya, azért érdekelne a véleményed! Nem tudok megszólalni, csak sírva annyit tudok mondani, hogy valaki öleljen meg! Nem érti, az Apja, aki ilyenkor minden rezdülésemet pontosan érti, felvilágosítja: "Anyád éppen most jött rá, hogy nincs már Pici Fia, felnőttél."

Tudtam, hogy eljön valami ilyesmi pillanat. Azt hittem, hogy kemény vagyok, fiús anyuka, meg vagány, meg minden. Meg ez az élet rendje, és az az egészséges, ha le tud válni, és tud függetlenedni, és még sorolhatnám, de ez nem tompítja azt a tőrdöfést, amit az ember anyja ilyenkor kap. A nő szül: ha minden jól megy fáj pár órát, aztán egy kicsit nagyon, de ott egy csomag, amit nonstop ölelgetsz, szagolgatsz, és már rég nem tudod, milyen volt egy órával azelőtt. (rosszabb esetben kapsz egy 20 centis vágást, és egy hétig fáj) Utána van élet, van feladat, visz a sodra. Most is születik egy új élet, de itt nem 9 hónapot gyászolok, hanem 18 évet (és 9 hónapot). Itt nincs kit szagolgatni és babusgatni, aki itt születik, az azért teszi, hogy utána elmenjen. És a fenébe is, mennyire büszke vagyok rá, hogy megteszi!

Anya, aki gyereket szültél, most én mondom neked, hogy fájni fog. Nem tudsz rá felkészülni. Kiszakad a szívedből egy darab. Megint. De ez is begyógyul, mert a gyerek, aki a darabjaidból építkezik -megint-, ettől a születéstől lesz méginkább az az ember, akivé lennie kell.

Ha először visszaszól, ha bezárkózik a szobájába, mert őt senki nem szereti, ha finoman vagy egyértelműen a tudtodra adja, hogy nem értesz te semmit, akkor tudd: elfolyt a magzatvíz, készülj!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egészség és örökkévalóság

Amikor a gyerekeimre gondolok, nagyon fontosnak tartom az egészségüket. Stressz, para, amikor betegek, esetleg olyan tünetekkel, amik ismeretlenek számomra. Féltem őket, de igyekszem olyan kezelést választani, ami nem tartalmaz felesleges mennyiségű gyógyszert. Tudom, hogy hosszú távon ezzel segítem őket.

Hasonlóan állok a saját IR-emhez, és a pajzsmirigy alul működésemhez.

A hiszti felrobbantotta a netet!

Pont ma olvastam a témában két helyen is. Azt hiszem a spektrum két ellenpólusán. Nem is feltétlen a bejegyzések, mert az egyik csak egy szimpla kérdés volt a hiszti definíciójáról, a másik meg egy cikk a kiborult gyerek és szülője társadalmi megítéléséről.
Persze, ami érdekes volt, azok a kommentek. Mennyire másképp látjuk ugyanazt a helyzetet!

Én nem a gyerekek viselkedését akarom megfejteni, és tanácsokat adni a megoldásukra, csak egy csomó kérdés merült fel bennem a témával kapcsolatban.

Jaj, de azért valami alapállást kell adni, legyen itt egy eset:
Fent látható ifjú hölgy lekapja a dm-ben az állványról a szemüveget, és meg szeretné tartani, Édesanya mondja neki: nem, Kincsem, ezt nem vesszük meg! De iden! Nem, Szívem, kérlek tedd vissza! Dededededededeee! Én veszem! Fizeti Néninek! Sírás, közelharc, üzletből mihamarabb ki! (illetve kinek-milyen befejezés fekszik, vérmérséklet és legjobb tudás szerint)

Az én kérdéseim ilyesmik:

- Ha nem a Kishölgy, hanem egy nagykorú szerettünk …

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…