Ugrás a fő tartalomra

Vera, 200 nő előtt fogsz prédikálni!

Mondta a Bibliaiskolában az oktató, a sokat látott lelkipásztor-teológus a kommunikációs kurzus záróvizsgája után. Nagyon fura volt videóról visszanézni az 5-15-25 perces kis "miniprédikációkat", és együtt kielemezni.

Jaj, persze ez nem történt, meg, de olyan hatásos kis címsor lett belőle!
Viszont Nórival egy 800 fős-többségében női- közönség előtt adtuk át az Egy nap Érted különdíját.

Még Házikencés koromban sokat jártam konferenciákra, indultunk is Év Anyavállalata versenyen. Most úgy döntöttünk az Egy nap Érted-es tettestársaimmal, hogy az újraindulás tök jó lenne egy ilyen nyeremény felajánlással.
A választásunk Sándor Emesére és az Alex a keksz-re esett. Szuper ötlet, érintettek vagyunk mindannyian, kreatív név, csomagolás, és egy első találkozáskor is nagyon szimpatikus, szép nő.
forrás: Gazdagmami

Tavaly is elmentem ugyanerre a konferenciára, de akkor még nagyon kívülállónak éreztem magam. Hallgattam az előadásokat, és mint 2009-ben, akkor is azt gondoltam, hogy "Úr Isten!, Hol vagyok én még ehhez?" Azt hiszem az is blokkolt egészen mostanáig, hogy nem tudtam teljesen továbblépni vállalkozóként a Házikencéből. Még csak most jutottunk el odáig, hogy kiárusítjuk, és mással foglalkozunk. Ez a téma azért megér majd 1-2 (száz) posztot...

Szóval Nóri délután itthon volt Petivel, és most tiszta lappal ültem ott. Van ötlet, nem is egy; van már értelmesen munkára fordítható idő, lendület is van...

A végén Timi kérdezte, hogy hogyan éreztem magam, kaptam-e valamit a konferencián? IGEN! Töltés volt!!!
  • kaptam 4-5 óra felnőtt időt, gyerek nélkül- nekem még nehéz, de nagyon kell
  • kaptam inspirációkat- 1-2 értékes gondolatot, példákat
  • kaptam kedves mosolyokat olyanoktól, akikkel anno 5-6 éve majdnem együtt indultunk
És azt hiszem sikerült elkezdenem saját magamat "pénzkereső"-ként vagy vállalkozóként újra definiálni. Azt már tudom, hogy képes vagyok sokfős vállalkozást vezetni, de most nagyon nem szeretném; hogy később szeretném-e, azt még nem tudom. Amit most szeretnék, az ugyanaz, mint 2009-ben: hozzájárulni a családi kasszához olyan tevékenységgel, amit szeretek, ami feltölt, és ami mellett a lehető legkevésbé sérül a család egysége. Olyan munkarendben, ahol van választási lehetőségem, hogy ezt az egyensúlyt, egységet fenn tudjam tartani. Óóóó, van ilyen, biztos vagyok benne!

Sminkelek? Persze! Szeretem, feltölt az alkotás, a változás, amin az alany átmegy. Szép, finom "szakma", élvezem. Csajoskodás, szépítgetés, építgetés. Szeretem meglátni az arcokban a szépséget, azt kiemelni, megcsodáltatni saját magával és a világgal.

Webshopot/weboldalt tervezek? Persze! Itt is alkotok, hozzájárulok valaki anyagi jólétéhez, segíthetek továbblendíteni egy magasabb szintre egy vállalkozást! Szuper érzés, amikor látom, hogy jönnek a vásárlások, szépen ívelnek a grafikonok felfelé, és ha sikerült ezt-azt automatizálni, akkor óóriási terhektől szabadulnak meg!

Mit csinálok még? Grafika? Naptár tervezés? Ezer gondolat van még a fejemben, de mindent azért nem lehet! Vagy mégis?!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hiszti felrobbantotta a netet!

Pont ma olvastam a témában két helyen is. Azt hiszem a spektrum két ellenpólusán. Nem is feltétlen a bejegyzések, mert az egyik csak egy szimpla kérdés volt a hiszti definíciójáról, a másik meg egy cikk a kiborult gyerek és szülője társadalmi megítéléséről.
Persze, ami érdekes volt, azok a kommentek. Mennyire másképp látjuk ugyanazt a helyzetet!

Én nem a gyerekek viselkedését akarom megfejteni, és tanácsokat adni a megoldásukra, csak egy csomó kérdés merült fel bennem a témával kapcsolatban.

Jaj, de azért valami alapállást kell adni, legyen itt egy eset:
Fent látható ifjú hölgy lekapja a dm-ben az állványról a szemüveget, és meg szeretné tartani, Édesanya mondja neki: nem, Kincsem, ezt nem vesszük meg! De iden! Nem, Szívem, kérlek tedd vissza! Dededededededeee! Én veszem! Fizeti Néninek! Sírás, közelharc, üzletből mihamarabb ki! (illetve kinek-milyen befejezés fekszik, vérmérséklet és legjobb tudás szerint)

Az én kérdéseim ilyesmik:

- Ha nem a Kishölgy, hanem egy nagykorú szerettünk …

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…

Zöldség fasírt

Ha az ember nem eszik húst, akkor is szeretne finomat enni. A családnak készített pulykafasírtot készítettem el gyökérzöldségekből, zsír, tej és mindenféle mentesen.

Az a jó benne, hogy nincs szigorú recept, elég gyorsan megvan, és majdnem minden diétába beilleszthető...
Illetve addig lehet variálni, amíg jó nem lesz :D