Vera, 200 nő előtt fogsz prédikálni!

Mondta a Bibliaiskolában az oktató, a sokat látott lelkipásztor-teológus a kommunikációs kurzus záróvizsgája után. Nagyon fura volt videóról visszanézni az 5-15-25 perces kis "miniprédikációkat", és együtt kielemezni.

Jaj, persze ez nem történt, meg, de olyan hatásos kis címsor lett belőle!
Viszont Nórival egy 800 fős-többségében női- közönség előtt adtuk át az Egy nap Érted különdíját.

Még Házikencés koromban sokat jártam konferenciákra, indultunk is Év Anyavállalata versenyen. Most úgy döntöttünk az Egy nap Érted-es tettestársaimmal, hogy az újraindulás tök jó lenne egy ilyen nyeremény felajánlással.
A választásunk Sándor Emesére és az Alex a keksz-re esett. Szuper ötlet, érintettek vagyunk mindannyian, kreatív név, csomagolás, és egy első találkozáskor is nagyon szimpatikus, szép nő.

forrás: Gazdagmami

Tavaly is elmentem ugyanerre a konferenciára, de akkor még nagyon kívülállónak éreztem magam. Hallgattam az előadásokat, és mint 2009-ben, akkor is azt gondoltam, hogy "Úr Isten!, Hol vagyok én még ehhez?" Azt hiszem az is blokkolt egészen mostanáig, hogy nem tudtam teljesen továbblépni vállalkozóként a Házikencéből. Még csak most jutottunk el odáig, hogy kiárusítjuk, és mással foglalkozunk. Ez a téma azért megér majd 1-2 (száz) posztot...

Szóval Nóri délután itthon volt Petivel, és most tiszta lappal ültem ott. Van ötlet, nem is egy; van már értelmesen munkára fordítható idő, lendület is van...

A végén Timi kérdezte, hogy hogyan éreztem magam, kaptam-e valamit a konferencián? IGEN! Töltés volt!!!

• kaptam 4-5 óra felnőtt időt, gyerek nélkül- nekem még nehéz, de nagyon kell
• kaptam inspirációkat- 1-2 értékes gondolatot, példákat
• kaptam kedves mosolyokat olyanoktól, akikkel anno 5-6 éve majdnem együtt indultunk

És azt hiszem sikerült elkezdenem saját magamat "pénzkereső"-ként vagy vállalkozóként újra definiálni. Azt már tudom, hogy képes vagyok sokfős vállalkozást vezetni, de most nagyon nem szeretném; hogy később szeretném-e, azt még nem tudom. Amit most szeretnék, az ugyanaz, mint 2009-ben: hozzájárulni a családi kasszához olyan tevékenységgel, amit szeretek, ami feltölt, és ami mellett a lehető legkevésbé sérül a család egysége. Olyan munkarendben, ahol van választási lehetőségem, hogy ezt az egyensúlyt, egységet fenn tudjam tartani. Óóóó, van ilyen, biztos vagyok benne!

Sminkelek? Persze! Szeretem, feltölt az alkotás, a változás, amin az alany átmegy. Szép, finom "szakma", élvezem. Csajoskodás, szépítgetés, építgetés. Szeretem meglátni az arcokban a szépséget, azt kiemelni, megcsodáltatni saját magával és a világgal.

Webshopot/weboldalt tervezek? Persze! Itt is alkotok, hozzájárulok valaki anyagi jólétéhez, segíthetek továbblendíteni egy magasabb szintre egy vállalkozást! Szuper érzés, amikor látom, hogy jönnek a vásárlások, szépen ívelnek a grafikonok felfelé, és ha sikerült ezt-azt automatizálni, akkor óóriási terhektől szabadulnak meg!

Mit csinálok még? Grafika? Naptár tervezés? Ezer gondolat van még a fejemben, de mindent azért nem lehet! Vagy mégis?!