Ugrás a fő tartalomra

Vera, 200 nő előtt fogsz prédikálni!

Mondta a Bibliaiskolában az oktató, a sokat látott lelkipásztor-teológus a kommunikációs kurzus záróvizsgája után. Nagyon fura volt videóról visszanézni az 5-15-25 perces kis "miniprédikációkat", és együtt kielemezni.

Jaj, persze ez nem történt, meg, de olyan hatásos kis címsor lett belőle!
Viszont Nórival egy 800 fős-többségében női- közönség előtt adtuk át az Egy nap Érted különdíját.

Még Házikencés koromban sokat jártam konferenciákra, indultunk is Év Anyavállalata versenyen. Most úgy döntöttünk az Egy nap Érted-es tettestársaimmal, hogy az újraindulás tök jó lenne egy ilyen nyeremény felajánlással.
A választásunk Sándor Emesére és az Alex a keksz-re esett. Szuper ötlet, érintettek vagyunk mindannyian, kreatív név, csomagolás, és egy első találkozáskor is nagyon szimpatikus, szép nő.
forrás: Gazdagmami

Tavaly is elmentem ugyanerre a konferenciára, de akkor még nagyon kívülállónak éreztem magam. Hallgattam az előadásokat, és mint 2009-ben, akkor is azt gondoltam, hogy "Úr Isten!, Hol vagyok én még ehhez?" Azt hiszem az is blokkolt egészen mostanáig, hogy nem tudtam teljesen továbblépni vállalkozóként a Házikencéből. Még csak most jutottunk el odáig, hogy kiárusítjuk, és mással foglalkozunk. Ez a téma azért megér majd 1-2 (száz) posztot...

Szóval Nóri délután itthon volt Petivel, és most tiszta lappal ültem ott. Van ötlet, nem is egy; van már értelmesen munkára fordítható idő, lendület is van...

A végén Timi kérdezte, hogy hogyan éreztem magam, kaptam-e valamit a konferencián? IGEN! Töltés volt!!!
  • kaptam 4-5 óra felnőtt időt, gyerek nélkül- nekem még nehéz, de nagyon kell
  • kaptam inspirációkat- 1-2 értékes gondolatot, példákat
  • kaptam kedves mosolyokat olyanoktól, akikkel anno 5-6 éve majdnem együtt indultunk
És azt hiszem sikerült elkezdenem saját magamat "pénzkereső"-ként vagy vállalkozóként újra definiálni. Azt már tudom, hogy képes vagyok sokfős vállalkozást vezetni, de most nagyon nem szeretném; hogy később szeretném-e, azt még nem tudom. Amit most szeretnék, az ugyanaz, mint 2009-ben: hozzájárulni a családi kasszához olyan tevékenységgel, amit szeretek, ami feltölt, és ami mellett a lehető legkevésbé sérül a család egysége. Olyan munkarendben, ahol van választási lehetőségem, hogy ezt az egyensúlyt, egységet fenn tudjam tartani. Óóóó, van ilyen, biztos vagyok benne!

Sminkelek? Persze! Szeretem, feltölt az alkotás, a változás, amin az alany átmegy. Szép, finom "szakma", élvezem. Csajoskodás, szépítgetés, építgetés. Szeretem meglátni az arcokban a szépséget, azt kiemelni, megcsodáltatni saját magával és a világgal.

Webshopot/weboldalt tervezek? Persze! Itt is alkotok, hozzájárulok valaki anyagi jólétéhez, segíthetek továbblendíteni egy magasabb szintre egy vállalkozást! Szuper érzés, amikor látom, hogy jönnek a vásárlások, szépen ívelnek a grafikonok felfelé, és ha sikerült ezt-azt automatizálni, akkor óóriási terhektől szabadulnak meg!

Mit csinálok még? Grafika? Naptár tervezés? Ezer gondolat van még a fejemben, de mindent azért nem lehet! Vagy mégis?!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…