Ugrás a fő tartalomra

Miért nem járok játszótérre?

Elintézhetném nagyon egyszerűen:
1. kertes házban lakunk, falu a fővárosban, kutyával, cicával, hintával, paradicsommal
2. valószínűleg pont a környék jellege miatt 15 percnyire van a legközelebbi játszótér, egy lakótelep közepén.
Emígyen egy cseppet sem tartom logikusnak a játszótér látogatását. miért mennék a természetes játszótérről egy szintetikusra?!
De megnyugtatlak, van hosszabb verzió is. Meg cifrább is.
A hosszabb verzió nyilvánvalóan ez én prekoncepcióimból táplálkozik, de azért van benne tizenévnyi élmény is, hiszen a nagy gyerekkel már 15 évvel ezelőtt is felmerült ez a kérdés. Akkor sem volt más a koklúzió.

Ez lenne Márti barátnőmmel a játszóteres egyenpólónk, mert egyformán osztozunk a játszótér-fóbián, de nyilván egyikünk sem olyan tökös, hogy ezt tényleg fel is vegye :D

Szóóval a hosszabb verzió:
1. a játszóteres anyukák SZMK, de hardcore verzióban
2. a játszóteres gyerekek lökdösődős, verekedős szmkgyerekek

(Ha valaha valamilyen intézménytől kaptál már "példás szülő" kitűzőt, vagy oklevelet-ahogyan én is-, teljesen megértem, ha most vissza szeretnéd adni.)

Azért egy kicsit megmagyarázom. Nekem az anyaság egy térben és időben mindent elsöprő állapot. Felemelő, kiborító, boldogság és könnyek. Ebben a fene nagy katyvaszban mindent meg akarok ragadni, amitől valamiféle egyensúly beáll, és A Vera tökéletes oldódással nem tűnik el az összes szerepben, amivel egy kisgyerekes anya-feleség zsonglőrködik. Magyarul eszeveszetten szeretném megtartani az önazonosságot, saját magamat, és nem csupán valakinek az anyja vagy a felesége szeretnék lenni, hanem csak úgy Én is. Na, ebben a játszótér nekem nem segít!

Követ rám, de nem vagyok kíváncsi az idegen kölkök székletére, az enyémnek is van elég. Nem érdekel a legújabb összeesküvés elmélet az oltásokkal, a kemtréllel, a városligeti fák energiájával, és az orbánviktorral kapcsolatban. Teljesen hidegen hagy a bölcsődei és óvodai pedagógia program és menza silánysága. Nem akarom letaszínati az óvodai/iskolai igazgatói székből egyik- ki tudja hogyan került oda-igazgatót sem. Ettől nem leszek jobb ember, jobb anya, kinek kell ez?

Bocs, széljegyzet: az SZMK (szülői munkaközösség) nekem az AZ ANYA, aki folyton nyüzsög, mindent elintéz, rettentő fontos és főleg pótolhatatlan.

A gyerekek meg... most mit mondjak? Persze mindenkinek vannak feszültségek az életében, a kicsik is a nap nagy részét 4 fal között töltik, és valahol ki kell ereszteni a gőzt... általában a gyerekek is megtatlálják azt, akin ezt végre lehet hajtani, és azok általában a csendben eljátszogató gyerekek, mint Nóri. Szegénynek az elmúlt egy évben több ilyen jutott, mint a Nagy gyereknek egész eddig. Pedig klasszikus játszótéren talán csak egyszer voltam vele. Repült a gumimackó, nekifutásból hanyatt lökés, vagy csak simán egy jó nagy tasli... Kinek kell ez?

Ez lenne a szocializáció első lépése? Meg kell tanulnia MÁSFÉL ÉVESEN, hogy a világ így működik? Mit tanul ebből egy totyogó? Vagy mit tanul ebből akár egy nagyobb gyerek, Szerintem semmi hasznosat.

És hogy a szabályt némi kivétellel erősítsem: két nagyon jó barátnőm elkötelezett játszóteres. Ők kivételek az összes gyerekükkel együtt. Respekt!

És most jöhetnek a kövek!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…