Ugrás a fő tartalomra

Egészség és örökkévalóság

Amikor a gyerekeimre gondolok, nagyon fontosnak tartom az egészségüket. Stressz, para, amikor betegek, esetleg olyan tünetekkel, amik ismeretlenek számomra. Féltem őket, de igyekszem olyan kezelést választani, ami nem tartalmaz felesleges mennyiségű gyógyszert. Tudom, hogy hosszú távon ezzel segítem őket.

Hasonlóan állok a saját IR-emhez, és a pajzsmirigy alul működésemhez.

Azt vettem észre ebben a természetes-hatékony kezelés egyensúly keresésben, hogy olyan könnyű bármelyik szélsőségbe belecsúszni.

Az egyik az, amikor az ember felteszi a két kezét, az állapota/betegsége az orvosok hatásköre. Őt gyógyítsák meg, adjanak gyógyszert, ha annak mellékhatása van, akkor arra is adjanak gyógyszert. Ő nem fog ugrálni, és okoskodni, hiszen a doktor azért tanult annyit, amennyit, hogy az ilyesmiket ő tudja. Sok idő alatt jutottunk ide, hogy a saját szervezetünk, egészségünk feletti rendelkezést és az ezzel járó felelősséget is önként testáljuk- valljuk be: idegenekre. Az orvos nem ismer, csak nagyvonalakban, az állapotomat a sokéves nagy átlaghoz viszonyítja, és ad ilyen vagy olyan kezelést.
A legszebb mostanában történt: Nóri beteg lett, elvittük orvoshoz, mert magas láza volt. Nem a mi doktornénink volt, hanem helyettesítés. Megvizsgálta, utána már távozóban voltunk, amikor utánunk bökte, hogy azért egy hurutoldót adjunk, és felcsapta az asztalán levő könyvet, és kinézte belőle, hogy melyik gyógyszert, és hogyan kell adagolni. Ezt nem is akarom kommentálni, nem kapott olyan gyógyszert, semmilyen adagolásban.

A másik, amikor Dr. Google és az összes önjelölt egészségguru rendel. Amikor a megfelelő siteok alapján bárki okosabb lehet az összes orvosnál, mert azok gonosz ördögfattyak, akik -ha jóindulatúak vagyunk, akkor- szimpla tudatlanságból tönkreteszik az embert. Amikor még a tányér zománcának is méregmentes bio bevonatnak kell lennie, nehogy valami mérgező kerüljön a szervezetünkbe. A kötelező védőoltásokról meg ne is beszéljünk! Persze a rengeteg elektroszmog, és a net előtt töltött hosszú órák káros hatásait járulékos veszteségként írjuk le. A test és az egészség mindent visz, az életünkben minden ennek van alárendelve. Szó szerint minden. A felelősség itt már jó kezekben van

Amikor már félig belecsavarodtam a bűntudatba és a stresszbe, hogy adjak-e lázcsillapítót, vegyek-e be pajzsmirigy gyógyszert, diétáztassam-e a családot, akkor azt hiszem, hogy mondtam valami cifrát, de a helyére zökkent bennem pár dolog.

A test Isten által teremtett temploma a léleknek (kis és nagy betűvel), fontos vigyázni rá, nem vonogathatom a vállam, ha beteg vagyok. Az enyém, én kaptam, nekem kell úgy foglalkoznom vele, hogy hasznos, élhető és tartós legyen arra az időre, amíg hordom. Anyaként meg persze arra is gondolok, hogy a gyerekeim az enyémből építették a sajátjukat, ők is megérdemlik a minőségi alapanyagot.
Amellett viszont nem tudok elmenni, hogy baromira átmeneti és pillanatnyi az az idő, amit ebben a testben töltünk. Amíg a netet bújom, stresszelek, koncentrációkat és nemzetközi egységeket számolok, marcangolom magam esetleg, hogy nem úgy, és nem olyat adok a családnak, ami ideális lenne; addig mi lesz a lelkemmel?!
Vitaminos dobozba dugott fejjel annyira el vagyok foglalva az egészséggel és minden mással, hogy az életemben legfontosabb kapcsolatra nem jut időm, a legfontosabb Hangot nem hallom meg... Igen, magamról beszélek.

Nekem abban lett békességem, hogy felelősségem teljes tudatában, a lehetőségeimhez és a tudásomhoz mérten meg kell tennem mindent, hogy ezt a testet jól gondozzam. Szem előtt tartva azt is, hogy ez múlandó.
Nem, nem az a legfontosabb, hogy egészség legyen. Az nagyon jó, áldás, és boldogság, ha van; de az Örökkévaló kapcsolatok fontosabbak, mint a 80-90 évesek...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Miért nem járok játszótérre?

Elintézhetném nagyon egyszerűen:
1. kertes házban lakunk, falu a fővárosban, kutyával, cicával, hintával, paradicsommal
2. valószínűleg pont a környék jellege miatt 15 percnyire van a legközelebbi játszótér, egy lakótelep közepén.
Emígyen egy cseppet sem tartom logikusnak a játszótér látogatását. miért mennék a természetes játszótérről egy szintetikusra?!
De megnyugtatlak, van hosszabb verzió is. Meg cifrább is.

A hiszti felrobbantotta a netet!

Pont ma olvastam a témában két helyen is. Azt hiszem a spektrum két ellenpólusán. Nem is feltétlen a bejegyzések, mert az egyik csak egy szimpla kérdés volt a hiszti definíciójáról, a másik meg egy cikk a kiborult gyerek és szülője társadalmi megítéléséről.
Persze, ami érdekes volt, azok a kommentek. Mennyire másképp látjuk ugyanazt a helyzetet!

Én nem a gyerekek viselkedését akarom megfejteni, és tanácsokat adni a megoldásukra, csak egy csomó kérdés merült fel bennem a témával kapcsolatban.

Jaj, de azért valami alapállást kell adni, legyen itt egy eset:
Fent látható ifjú hölgy lekapja a dm-ben az állványról a szemüveget, és meg szeretné tartani, Édesanya mondja neki: nem, Kincsem, ezt nem vesszük meg! De iden! Nem, Szívem, kérlek tedd vissza! Dededededededeee! Én veszem! Fizeti Néninek! Sírás, közelharc, üzletből mihamarabb ki! (illetve kinek-milyen befejezés fekszik, vérmérséklet és legjobb tudás szerint)

Az én kérdéseim ilyesmik:

- Ha nem a Kishölgy, hanem egy nagykorú szerettünk …