Ugrás a fő tartalomra

Egészség és örökkévalóság

Amikor a gyerekeimre gondolok, nagyon fontosnak tartom az egészségüket. Stressz, para, amikor betegek, esetleg olyan tünetekkel, amik ismeretlenek számomra. Féltem őket, de igyekszem olyan kezelést választani, ami nem tartalmaz felesleges mennyiségű gyógyszert. Tudom, hogy hosszú távon ezzel segítem őket.

Hasonlóan állok a saját IR-emhez, és a pajzsmirigy alul működésemhez.

Azt vettem észre ebben a természetes-hatékony kezelés egyensúly keresésben, hogy olyan könnyű bármelyik szélsőségbe belecsúszni.

Az egyik az, amikor az ember felteszi a két kezét, az állapota/betegsége az orvosok hatásköre. Őt gyógyítsák meg, adjanak gyógyszert, ha annak mellékhatása van, akkor arra is adjanak gyógyszert. Ő nem fog ugrálni, és okoskodni, hiszen a doktor azért tanult annyit, amennyit, hogy az ilyesmiket ő tudja. Sok idő alatt jutottunk ide, hogy a saját szervezetünk, egészségünk feletti rendelkezést és az ezzel járó felelősséget is önként testáljuk- valljuk be: idegenekre. Az orvos nem ismer, csak nagyvonalakban, az állapotomat a sokéves nagy átlaghoz viszonyítja, és ad ilyen vagy olyan kezelést.
A legszebb mostanában történt: Nóri beteg lett, elvittük orvoshoz, mert magas láza volt. Nem a mi doktornénink volt, hanem helyettesítés. Megvizsgálta, utána már távozóban voltunk, amikor utánunk bökte, hogy azért egy hurutoldót adjunk, és felcsapta az asztalán levő könyvet, és kinézte belőle, hogy melyik gyógyszert, és hogyan kell adagolni. Ezt nem is akarom kommentálni, nem kapott olyan gyógyszert, semmilyen adagolásban.

A másik, amikor Dr. Google és az összes önjelölt egészségguru rendel. Amikor a megfelelő siteok alapján bárki okosabb lehet az összes orvosnál, mert azok gonosz ördögfattyak, akik -ha jóindulatúak vagyunk, akkor- szimpla tudatlanságból tönkreteszik az embert. Amikor még a tányér zománcának is méregmentes bio bevonatnak kell lennie, nehogy valami mérgező kerüljön a szervezetünkbe. A kötelező védőoltásokról meg ne is beszéljünk! Persze a rengeteg elektroszmog, és a net előtt töltött hosszú órák káros hatásait járulékos veszteségként írjuk le. A test és az egészség mindent visz, az életünkben minden ennek van alárendelve. Szó szerint minden. A felelősség itt már jó kezekben van

Amikor már félig belecsavarodtam a bűntudatba és a stresszbe, hogy adjak-e lázcsillapítót, vegyek-e be pajzsmirigy gyógyszert, diétáztassam-e a családot, akkor azt hiszem, hogy mondtam valami cifrát, de a helyére zökkent bennem pár dolog.

A test Isten által teremtett temploma a léleknek (kis és nagy betűvel), fontos vigyázni rá, nem vonogathatom a vállam, ha beteg vagyok. Az enyém, én kaptam, nekem kell úgy foglalkoznom vele, hogy hasznos, élhető és tartós legyen arra az időre, amíg hordom. Anyaként meg persze arra is gondolok, hogy a gyerekeim az enyémből építették a sajátjukat, ők is megérdemlik a minőségi alapanyagot.
Amellett viszont nem tudok elmenni, hogy baromira átmeneti és pillanatnyi az az idő, amit ebben a testben töltünk. Amíg a netet bújom, stresszelek, koncentrációkat és nemzetközi egységeket számolok, marcangolom magam esetleg, hogy nem úgy, és nem olyat adok a családnak, ami ideális lenne; addig mi lesz a lelkemmel?!
Vitaminos dobozba dugott fejjel annyira el vagyok foglalva az egészséggel és minden mással, hogy az életemben legfontosabb kapcsolatra nem jut időm, a legfontosabb Hangot nem hallom meg... Igen, magamról beszélek.

Nekem abban lett békességem, hogy felelősségem teljes tudatában, a lehetőségeimhez és a tudásomhoz mérten meg kell tennem mindent, hogy ezt a testet jól gondozzam. Szem előtt tartva azt is, hogy ez múlandó.
Nem, nem az a legfontosabb, hogy egészség legyen. Az nagyon jó, áldás, és boldogság, ha van; de az Örökkévaló kapcsolatok fontosabbak, mint a 80-90 évesek...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…