Ugrás a fő tartalomra

IR, PCOS- már mindenkinek ez van?


Először úgy 5 évvel ezelőtt találkoztam az inzulinrezisztencia fogalmával, amikor egy évek óta nem látott barátnőmmel összefutottam. Azt tudtam, hogy a harmadik gyerek után elég sok súlyt magára szedett, és a találkozásunkkor majdnem olyan karcsú volt, mint lánykorában. Teljesen odavoltam, hogy mennyire jól néz ki.

Aztán kiderült, hogy nem önszántából lett ilyen csinos - bár nagyon örült neki- hanem valami kiderült, amit kezelni kellett.



Amikor beszélgetni kezdtünk erről, akkor mondta el, hogy IR-t diagnosztizáltak nála, mindenféle egyéb csúnyasággal, amit gyógyszerekkel és diétával tettek helyre. Akkor még annyira nem érdekelt a dolog, nem is tudom, hogy miért nem, hiszen a tüneteink totál megegyeztek:

  • jo-jo effektus a fogyókúrában
  • fáradékonyság
  • ciklus zavarok
  • gyerekszülés után kezdődött
  • stb...
Nálam egy olyan tünettel együtt derült fény az IR-re, amiről álmomban nem gondoltam volna, hogy köze lehet ehhez. 2013-ban igen stresszes időszak volt az életemben, elsősorban munka fronton. Ettől lett egy jó kis pánikrohamos időszakom. A pánikot kezelő akupunktúrás orvos, aki belgyógyász és történetesen az anyagcsere zavarokra specializálódott, és azóta barátnők is lettünk; elkezdte mondogatni, hogy: Vera, kellene egy 3 pontos terheléses vércukor+ inzulin és hormon panel, szerintem csináltasd meg. 2014 januárban meg is csináltattam, persze jó szarok lettek az értékeim, és nem volt kérdés, hogy miért nem jön a második baba, immár 13 éve, és közben miért veszítettünk el legalább egyet. Vércukor és inzulin az egekben, alig valamicskével a hivatalos 2-es diabétesz értékek alatt, nemi hormonok szanaszét futottak, mint a szétkergetett birkanyáj, pajzsmirigy alul működik.
Én is megkaptam a diétás tervet, a testmozgásra az irányvonalakat, étrend kiegészítőket és mivel szerettem volna gyorsan jobban lenni, bevállaltam a gyógyszeres kezelést is. Az eredmények heteken belül jöttek: fogyás, derékbőség csökkenése, plusz energia, és percre pontos ciklus.
Februárban kezdtem az életmódváltást, és április végén már volt egy pozitív terhességi tesztem, karácsonyra várjuk a második gyereket. :)

A diagnózis és az első sikerek után árgus szemmel figyeltem mindenkit a környezetemben: van túlsúlya, hullik a haja, vannak ciklus gondok, vagy nem jön a gyerek? Vannak cukorbetegek a felmenői között? Persze mindenkire igyekeztem ráhúzni, hogy érintett az IR/PCOS szindrómában, és kutya legyek, de az esetek többségében igazam is lett!

Velem egyidős nő: egyre csak fogy, pánikrohamok, ájuldozás kaja után, mindenféle belgyógyászati panasz. Elment laborba, és láss csodát: IR. A nőgyógyásznál rákérdezett, hogy nem kellene egy hasi ultrahang, hogy lássák, vannak-e cisztái esetleg; mire a válasz: ja, ilyen inzulin értékek mellet biztosan vannak!

Másik beigazolódott eset: már a fél pajzsmirigyét ki kellett venni, mert annyira kakukk volt. Mellette neki is szívdobogós, szédülős tünetek, nem jön a várva-várt baba. Éveken keresztül kapta az enyhe nyugtatókat a tüneteire, de a hormonjait senki se nézte meg. A műtét után megtették: IR+ súlyos pajzsmirigy alul működés.

És még sokan mások. A PCOS Alapítvány óvatos becsléssel mondja azt, hogy a fogamzóképes nők 10%-át érintő tünetegyüttesről van szó, és vezető meddőségi ok. Szerintem ennél sokkal nagyobb arányokról van szó, csak az orvostudomány nem tudja merre induljon el, ha valaki a fenti tünetekkel fordul hozzá.

Persze ez nem jelenti azt, hogy akinek bármilyen tünete van a bejegyzésben említettek közül, akkor biztosan inzulinrezisztenciáról, PCOS-ről vagy egyéb anyagcsere zavarról van szó, de nem árt utánajárni, ki tudja...


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…