Ugrás a fő tartalomra

IR a szülés után


Mindenki azzal biztatott, hogy a szüléssel majd elmúlik a terhességi diabétesz, nem kell foglalkoznom vele sohaörökké! :D Ezt mondta a nőgyógyász, a nővér, a szülésznő, és mindenki, akinek panaszkodtam a diéta és az éhezés miatt.

Persze én akkor is tudtam, hogy ez nem így van, hiszen tudtam, hogy honnan indultam, de arra nem számítottam, hogy eleinte mennyire nehéz ez az ügy...


Tudtam én, hogy ez nem egy olyan ügy, ami varázsütésre eltűnik. Tudtam én, hogy van dolgom még... az orvosom annyit mondott: "Amíg szoptatsz, nem kell fogynod, csak ne hízzál!"
Mivel bennem volt a lendület, hogy 7 kg-val vagyok kevesebb, mint amikor teherbe estem, és már csak 10 kg választ el az ideális súlyomtól, nagyon nem akartam visszahízni. Ennek érdekében csípőből a terhesség előtti diétát próbáltam követni: napi 5x-i kaja, 160 g szénhidrát.

Azt az apróságot felejtettem csak el, hogy: éppen egy hasi műtétből épülök fel, nem alszom éjszaka, és még tejet is kell termelnem. (ja a kialvatlanság is felér egy trip-pel! konkrétan félrebeszéltem, olyan szavakat alkottam, amik nem léteznek. én sajnos az állapotom miatt, P pedig a meglepetés ereje miatt nem jegyezte meg őket)

A fenti agyrémet kb. 3 hétig bírtam, utána majdnem összecsuklottam. Én még sosem ájultam el, de most már tudom, hogy milyen közvetlen előtte... Éppen nálam volt a védőnő, beszélgettünk, és én egyszer csak mindent sötétebben, narancssárgásabban láttam, és nagyon nagy erőket mozgósítottam magamban, hogy magamnál maradjak. Csak annyit tudtam mondani, hogy nekem most le kell ülnöm, mert el fogok ájulni.
A védőnő nagyon kedvesen annyit mondott, hogy ne törődjek semmivel, aludjak, egyek-igyak. A fiúk majd gondoskodnak magukról és a háztartás is le van sajnálva. Megfogadtam a tanácsot (amit persze a férjem is mondott számtalanszor), és pár nap alatt rendbe jöttem.

Azt vettem észre, hogy IR és ch diéta ide vagy oda, a szervezetem minden eddiginél erősebben és félreérthetetlenül jelzi, hogy milyen tápanyag kell. Ez nem olyan érzés, hogy "jaj, kell egy csokitorta, különben olyan depi leszek, hogy majdnem öngyi!" Hanem olyan nagyon mélyről jövő ösztönös éhség. Amikor a tejtermelés elkezdődött, akkor mondom, IR és ch diéta ide vagy oda, nekem tej és gabona kellett. Egyszerűen tudtam, hogy ezek kellenek, hogy legyen tej, és olyan legyen, amilyennek lennie kell.

Elvileg 200 g ch-t kellene ennem, 5-6 részre elosztva, mert amíg van éjszakai szoptatás, addig oda is kell a kaja. Igen, mert az ember lánya olyan éhes minden szoptatás után, mintha egy napja nem evett volna, tök mindegy, hogy mikor evett előtte. Ez a második hónapra azért kicsit alábbhagyott, de azért még mindig kell a többlet kalória.
Megvallom, nem számolom a szénhidrátot, csak a mérleget lesem. Eddig minden oké, nem hízok. Nem eszek édességet, cukrot, fehér lisztet és agyon feldolgozott kajákat, tehát figyelek a minőségre, de a mennyiséget nem veszem olyan szigorúan.

Amúgy meg elkezdtem kutakodni a cukorbetegséggel és a visszafordíthatósággal kapcsolatban. Na, erről is írok majd.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hiszti felrobbantotta a netet!

Pont ma olvastam a témában két helyen is. Azt hiszem a spektrum két ellenpólusán. Nem is feltétlen a bejegyzések, mert az egyik csak egy szimpla kérdés volt a hiszti definíciójáról, a másik meg egy cikk a kiborult gyerek és szülője társadalmi megítéléséről.
Persze, ami érdekes volt, azok a kommentek. Mennyire másképp látjuk ugyanazt a helyzetet!

Én nem a gyerekek viselkedését akarom megfejteni, és tanácsokat adni a megoldásukra, csak egy csomó kérdés merült fel bennem a témával kapcsolatban.

Jaj, de azért valami alapállást kell adni, legyen itt egy eset:
Fent látható ifjú hölgy lekapja a dm-ben az állványról a szemüveget, és meg szeretné tartani, Édesanya mondja neki: nem, Kincsem, ezt nem vesszük meg! De iden! Nem, Szívem, kérlek tedd vissza! Dededededededeee! Én veszem! Fizeti Néninek! Sírás, közelharc, üzletből mihamarabb ki! (illetve kinek-milyen befejezés fekszik, vérmérséklet és legjobb tudás szerint)

Az én kérdéseim ilyesmik:

- Ha nem a Kishölgy, hanem egy nagykorú szerettünk …

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…

Zöldség fasírt

Ha az ember nem eszik húst, akkor is szeretne finomat enni. A családnak készített pulykafasírtot készítettem el gyökérzöldségekből, zsír, tej és mindenféle mentesen.

Az a jó benne, hogy nincs szigorú recept, elég gyorsan megvan, és majdnem minden diétába beilleszthető...
Illetve addig lehet variálni, amíg jó nem lesz :D