Ugrás a fő tartalomra

IR a szülés után


Mindenki azzal biztatott, hogy a szüléssel majd elmúlik a terhességi diabétesz, nem kell foglalkoznom vele sohaörökké! :D Ezt mondta a nőgyógyász, a nővér, a szülésznő, és mindenki, akinek panaszkodtam a diéta és az éhezés miatt.

Persze én akkor is tudtam, hogy ez nem így van, hiszen tudtam, hogy honnan indultam, de arra nem számítottam, hogy eleinte mennyire nehéz ez az ügy...


Tudtam én, hogy ez nem egy olyan ügy, ami varázsütésre eltűnik. Tudtam én, hogy van dolgom még... az orvosom annyit mondott: "Amíg szoptatsz, nem kell fogynod, csak ne hízzál!"
Mivel bennem volt a lendület, hogy 7 kg-val vagyok kevesebb, mint amikor teherbe estem, és már csak 10 kg választ el az ideális súlyomtól, nagyon nem akartam visszahízni. Ennek érdekében csípőből a terhesség előtti diétát próbáltam követni: napi 5x-i kaja, 160 g szénhidrát.

Azt az apróságot felejtettem csak el, hogy: éppen egy hasi műtétből épülök fel, nem alszom éjszaka, és még tejet is kell termelnem. (ja a kialvatlanság is felér egy trip-pel! konkrétan félrebeszéltem, olyan szavakat alkottam, amik nem léteznek. én sajnos az állapotom miatt, P pedig a meglepetés ereje miatt nem jegyezte meg őket)

A fenti agyrémet kb. 3 hétig bírtam, utána majdnem összecsuklottam. Én még sosem ájultam el, de most már tudom, hogy milyen közvetlen előtte... Éppen nálam volt a védőnő, beszélgettünk, és én egyszer csak mindent sötétebben, narancssárgásabban láttam, és nagyon nagy erőket mozgósítottam magamban, hogy magamnál maradjak. Csak annyit tudtam mondani, hogy nekem most le kell ülnöm, mert el fogok ájulni.
A védőnő nagyon kedvesen annyit mondott, hogy ne törődjek semmivel, aludjak, egyek-igyak. A fiúk majd gondoskodnak magukról és a háztartás is le van sajnálva. Megfogadtam a tanácsot (amit persze a férjem is mondott számtalanszor), és pár nap alatt rendbe jöttem.

Azt vettem észre, hogy IR és ch diéta ide vagy oda, a szervezetem minden eddiginél erősebben és félreérthetetlenül jelzi, hogy milyen tápanyag kell. Ez nem olyan érzés, hogy "jaj, kell egy csokitorta, különben olyan depi leszek, hogy majdnem öngyi!" Hanem olyan nagyon mélyről jövő ösztönös éhség. Amikor a tejtermelés elkezdődött, akkor mondom, IR és ch diéta ide vagy oda, nekem tej és gabona kellett. Egyszerűen tudtam, hogy ezek kellenek, hogy legyen tej, és olyan legyen, amilyennek lennie kell.

Elvileg 200 g ch-t kellene ennem, 5-6 részre elosztva, mert amíg van éjszakai szoptatás, addig oda is kell a kaja. Igen, mert az ember lánya olyan éhes minden szoptatás után, mintha egy napja nem evett volna, tök mindegy, hogy mikor evett előtte. Ez a második hónapra azért kicsit alábbhagyott, de azért még mindig kell a többlet kalória.
Megvallom, nem számolom a szénhidrátot, csak a mérleget lesem. Eddig minden oké, nem hízok. Nem eszek édességet, cukrot, fehér lisztet és agyon feldolgozott kajákat, tehát figyelek a minőségre, de a mennyiséget nem veszem olyan szigorúan.

Amúgy meg elkezdtem kutakodni a cukorbetegséggel és a visszafordíthatósággal kapcsolatban. Na, erről is írok majd.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…