Ugrás a fő tartalomra

IR és az Ösztönök

Csecsemőkorban az emberi egyedek ösztönösen tudják, hogy mikor és mennyit kell enniük. A "mit" ugye adott.
Ha egy csecsemőt igény szerint szoptat az anya, akkor ezt a természetes, egészséges ösztönt erősíti, így a gyermek felcseperedve magabiztosan tudja majd a mértéket. Ezzel az életmód betegségek egy része talán megelőzhető lenne...
A 3 óránkénti etetéssel, a tápszerekkel szépen kiöljük belőlük belőlük ezt az ösztönt.


A Ch diéta alapja az, hogy adott időben adott mennyiségű szénhidráttal próbáljuk visszaterelni a szervezetünket a helyes anyagcsere irányába. Korrigáljuk az eddig elrontottakat, beviszünk olyan tápanyagokat, amik eddig kimaradtak, karban tartunk és javítunk.
Mindez elég nagy erőfeszítést igényel, mert:

  1. Meg kell tanulni számolgatni: ha egy csomag száraz tészta x g, és azt megfőzöm, abból lesz y. Mennyit ehetek belőle, hogy meglegyen a 30 g Ch?
  2. Meg kell tanulni napi 5 alkalommal étkezni. Akkor is, ha eddig egész nap ettél, és akkor is, ha csak 2-3 alkalommal.
  3. Reggel 7-kor indul a nap reggelivel. Hétfőtől hétfőig, könyörtelenül. Ha nem, akkor borul a ch, nem jönnek ki a grammok és nagy valószínűséggel jön a rettegett "hipózás"
Aki benne van ebben a körforgásban, az szerintem a végtelenségig tudná bővíteni ezt a listát, és nem olyanokkal, hogy "most már sose ehetek rigójancsit, brühühü!"

A szülés után a kajához való viszonyulásom teljesen megváltozott. Az előzőben már írtam, hogy mennyire kiütöttem magam azzal, hogy csípőből a terhesség előtti étrenddel indultam. Rájöttem, hogy nem csak minőséget, de mennyiséget is kell enni... na ez ment először nagyon nehezen. Én a ch számolgatásban is átlendültem egy kicsit a ló másik oldalára. Nagyon kevés olyan szénhidrátot ettem, ami gyors, vagy necces, vagy csak ritkán szabadna enni. Nem ettem pl egyáltalán semmilyen gyümölcsöt, ami elég nagy hibának bizonyult, mert az emésztésem igen csak megsínylette. A tejtermékeket is nagyon kerültem, fényévente egy natúr joghurtot ettem.

Mostanában veszem észre azt, hogy vannak bizonyos ételek, amikkel kapcsolatban nagyon erős késztetés van bennem. Nem zabálhatnékom van, vagy olyan kívánósság, mint a terhesség alatt van némelyeknek. (nekem hála Istennek nem volt) Egyszerűen ösztönösen azt érzem, hogy a tejtermeléshez nekem most tartalmas kalória kell: tészta, kenyér, tejtermék, melegítő hatású ételek. Emellett gyümölcs, gyümölcslé. KELL!

Nem emlékszem rá, hogy valaha lett volna ilyen érzésem bármivel kapcsolatban. Furcsa, de jó és megnyugtató. Lehet, hogy a 2,5 hónapostól ilyen új tudományokat tanulok?!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…