Ugrás a fő tartalomra

Szépség 2000 éve, és ma

Augusztusban és szeptemberben is sminkeltem egy-egy menyasszonyt. Amikor családi körben beszélgettünk erről otthon, a Nagy Gyereknek volt mondanivalója.
Nagyon bírom, hogy intelligens, önálló gondolatai vannak. 
Megkérdezte: "de Anya, nem az van a Bibliában, hogy ezt nem szabad, az ilyen szépítgetős, hajfonogatós dolgokat?!" 

Persze nem gondolta komolyan, de azt sejtem, hogy van, aki igen, és azonnal tudtam, hogy írnom kell!





Péter első levele, 3. fejezet. Erről van tehát szó. Kemény téma. Könnyen visz a törvényeskedés felé, vagy éppen a totális lázadásba, hogy nekem aztán senki ne mondja meg, főleg egy férfi! Óóóó!

Bár van papírom róla, hogy tudom a Bibliát értelmezni, nem tartom magam se tudósnak, de teológusnak, véleményem viszont - természetesen - nekem is van.

Ami nekem nagyon hangosan beszél, az a "ne ez-hanem az", és ez az összes fellelhető fordításban így van.

Ugyanaz különböző fordításokban:

Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt. 

Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra vagy drága ruhákat viselnek. Isten szemében a rejtett ember az értékes, romolhatatlan szelídségével és nyugodt lelkével. 

Ékességetek ne legyen külsőséges: kigöndörített haj, arany ékszer vagy fényes öltözet. Isten előtt a rejtett belső ember értékes a maga zavartalan szelídségében és lelki nyugalmában.


A szépség definíciója... úgy tűnik,  2000 éve ugyanott keressük... Ezerféleképpen fogalmazzuk meg, de a legtöbb gondolkodó arra a következtetésre jutott, hogy a szépség esszenciája nem a külsőségekben van, hanem valami belső dolog, ami kifelé sugárzik.

Olyan könnyű elfoglalni magunkat az életünkkel, a külsőnkkel, rácsavarodni a mindennapokra, a gondokra, olyan nagyon nehéz csendben maradni, a belső emberrel foglalkozni.
A világunk is teljesen rá van állva a külsőségekre. Mennyi időd van egy állásinterjún jó benyomást tenni? Másodpercek! Nincs időnk arra sem, hogy a másikat megpróbáljuk ne a ruhája alapján megítélni.
Azt látom, hogy a lényeg nem abban van, hogy a szép haj, a ruhák és a smink nem fontosak, vagy károsak. Nekem ez egy olyan Istent mutat, aki a szívem legmélyét látja. Nem a felszínt nézi, nem a sok réteget, kérget, amit magamra pakoltam, hanem a lelkem mélyét. És ami a legfontosabb, nem csak nézi, hanem látja is, ismeri, és örül neki. Akkor is, ha éppen egy magzatpózban kucorgó roncsot talál, és akkor is, ha megvan a csendes lélek, a békesség belül.


Nyers fordítás egy mai angol verzióból:
Ami számít, az nem a külső megjelenés- a frizurád, az ékszereid, vagy a ruhád szabása, hanem a belső berendezkedésed. Finomítsd a belső szépséged, a gyengéd, bájos fajtát, amiben Isten gyönyörködik.

Akkor mi legyen a külsőnkkel? Én egy mindenben egyensúlyra törekvő ember vagyok. Azt hiszem, hogy sem a jelmezszerű, kirívó-kihívó stílus; sem a szőrös láb-zsíros haj kombó nem oké. Persze vannak, olyan periódusok, főleg kicsi gyerekkel, amikor más nem megy, csak az utóbbi, de nem erre gondolok :D
Az is biztos, hogy a külsőnk nagyon erős kivetítése annak, hogy mi folyik belül. Bizonytalanság, kiegyensúlyozottság, elveszettség vagy magabiztosság.

Ha belül minden rendben van, akkor lehet hajfonat, lehet ékszer, és lehet smink, mind szabadon választott versenyszám, ami azt is jelenti, hogy az ember szabad arra is, hogy ne éljen ezekkel.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…