A rettenthetetlen babakocsis

Én nem voltam soha egy hangos szabadságharcos. Nem vonultam fel, nem akartam sosem, hogy az életem problémáit valaki kívülről oldja meg. Így voltam mindig is azokkal az anyukákkal, akik fennen szónokoltak az anyukák jogaiért, pláne a babakocsik számára akadálymentesített bármiért felvonuló amazon mamikkal. És akkor megszületett Nóri.


Elég az hozzá, hogy rettentő hálás vagyok minden cuccért, amit kaptunk, mert nagyon sokat kaptunk, és ennek a negyedét nem tudtuk volna megvásárolni. De a babakocsi egy átok tud lenni, ha BKV-zni szeretne az ember. Mert nehéz, alig érem át, hogy felemeljem, és akkor is gilingalangozik rajta a táska, meg minden egyéb. Persze, a BKV-nak vannak akadálymentesített járművei, és azt a mobil applikációjukban fel is tüntetik, meg mindenhol a menterenden. Ott igen, csak éppen a járművel nem beszélik meg, amelyik éppen közeleg, és baromira nem alacsony padlós. Van persze babakocsis ajtó a villamoson, ahol nincs középen kapaszkodó, de a lépcső ettől még nem lett alacsonyabb. Én alig ütöm meg alulról a 160 cm-t, így kocsi nélkül is... fonódjon csak az a villamos hálózat.

De nem is ez a legnagyobb baj. Mert emberek is utaznak a villamoson, na, itt már lehet baj. Akár hányszor utaztam eddig babakocsival, és segítségre szorultam MINDIG csak NŐK segítettek a fel-és leszállásban. Férfiak SOHA!
A mai élményem: egy 30 körüli pasi szórakoztatja Nórit, nevetteti, stb. 2 üléssel előttünk egy szintén 30-as láthatóan kigyúrt pasi, közvetlen az ajtó mellett egy jobban szituált laptopos ürge. Közeledik a végállomás, készítem a kocsit, hogy valahogyan lecibáljam. Ezek, te?!! Hát egy pillanat alatt sehol sem voltak! A laptopos leugrott előttem, és egy pillanat alatt eltűnt, a másik kettő villám gyorsan a másik ajtónál termett. Egy Anyám korabeli nő kérdezte meg, hogy segíthet-e? Én csak pislogtam, és megköszöntem.

Nem ehhez szoktam. Nekem van lovagom, hős megmentő hercegem, aki ajtót nyit, csomagot cipel, és még a csillagokat is... Pedig sose kértem, nem volt ez elvárás, ő ilyen, miért gondoltam, hogy más is?!
Nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha közlekedni kell, megoldom. Ha babakocsival nem, hát hordozóval, de ezen most meghasaltam. Vagy ennyire ijesztő volnék, hogy nem mernek megszólítani?