Az egynapos sebészet várójában

Itt várok, hogy meglegyen a nagy gyerek térd műtétje, és csetelek. P azt mondja inkább menjek és írjak blogot. Hát írok.
Azt gondoltam, hogy az anyai féltés, a kötődés az évek alatt lazul, kopik. Egy 17 éves már nagyon önálló, alig van szüksége a szülői támogatásra. Ez így is van, és ez Így nagyon egészséges.
Viszont a köldökzsinór még mindig megvan. Ülök a váróban, mert ez nem gyerek kórház, nem lehetek a szobában. Csak egy kósza puszit tudtam adni, mielőtt kijöttem, mert egy másik beteget hoztak vissza a műtőből. Kijöttem és a könnyeimel küzdöttem. Bántják a kicsinyemet. Még ha 185 cm és 97 kg is. Nem lehetek ott mellette.
Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Nem gondoltam, hogy ennyire erősen tart még az a zsinór... ez egy jó felismerés. Örülök neki.
Ő meg fiatal és erős. Valószínű nagyon gyorsan felépül.