Ugrás a fő tartalomra

Anya vagyok, de nem a tied- ps

Ősszel olvasott P egy cikket,  és mesélt róla. Amit persze elsőre baromira félreértettem, és gonoszságnak ítéltem meg, de másodszorra elolvasva megmelengette a szívemet!

Anyja vagyok én immár kettőnek is, de a férjemnek a felesége.

Én ilyen vagyok, hogy vannak dolgok, amiről határozott véleményem van: pl az, hogy a család számbeli szaporulata nem lehet indok arra, hogy eltűnjön az ember a szerepekben/mögött.

Az eredeti cikket itt találod: KATT

Amikor a régigyerekünk kicsi volt, akkor is furán néztem azokat a párokat, akik Anyának és Apának szólították egymást. Nem értettem, de elfogadtam, hogy most annyira beszippantotta őket a gyerekük cukisága, hogy már nem tudnak józanul gondolkodni. Vagy csak ezt látták máshol, vagy egyszerűen csak ezt szokták meg.
Nem arra gondolok, amikor a gyereknek mondják, hogy "Menj Apához! Kérj Anyától enni! Anya majd elintézi/felmossa/ki  és megtörli/összevarrja." A gyerek ilyenkor teljesen tisztában van azzal, hogy ki kicsoda, főleg, ha még ujjal is mutogatnak a drága szülők egymásra.

Persze, lehetne ezen lélek-búvárkodni, hogy mitől alakul ez ki... nem értek hozzá, de biztosan millió oldalról meg lehetne fogni: a szülői szerepben találta meg az új identitását, nem elég magabiztos, nem tud másban kiteljesedni, ebben van sikerélménye, vagy csak nem tudja, hogy összezavarja azt a szerencsétlen kölyköt :D Ez nem az én szakterületem.

Nekem sose jött a számra, sose tudtam volna A Férfit, a Szerelmet Apának hívni. Persze, apa ő is, csak nem az enyém. Nekem már volt akkor egy régi, megbízható, jól bejáratott Apám, miért is cseréltem volna le másra?! Ő ugyanígy volt az Anya megszólítással, az nem nekem járt.

Ami még nagyon szívmelengető volt, az a kombiné, ami szülés és gyerekágy alatt is azt üzeni: Ne félj, leszel még nő is! Akkor is, ha most egy éjjel-nappalos tejautomatának érzed magad, beépített büfi és simi funkciókkal; utóbbiból a 3 hónaposnál nagyobb egyedek is részesülnek néha.
Nehéz túllátni a pelenkahegyen, a 1,5-2 óránkénti szoptatásokon (amik néha egymásba csúsznak), a kialvatlanságon és a romokban heverő lakáson.

Ebből a romhalmazból lesz valaha nő? Azt mondják!
Lesz ugyanolyan, mint előtte? Nem hinném, ezt már kifejezetten másképp mondják.
Más lesz: érettebb, bölcsebb, harcedzettebb, nőiesebb.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…