Ugrás a fő tartalomra

Anyatejes táplálás a nyilvánosság előtt?

Sose bírtam, ha valaki teljes kizárólagossággal áll ki egy ügy mellett, ráadásul úgy, hogy nem csak az eszme mellett, hanem mindenki más ellen . Legyen az étrend, életvitel vagy éppen a szoptatás.

Pár éve, amikor már és még nem érintett a téma, beleolvastam egy facebook-os beszélgetésbe, mert természetesen megint volt egy kismama, akit tetten értek nyilvános szoptatás közben :D
Ez nem is érdekelt volna, ha a további beszélgetésben ne jött volna fel egy olyan fotó, amin a szemmel láthatóan nagyon csinos mama biciklizik, és közben szoptatja a 1,5-2 éves kislányát.

A másik ilyen szerintem szükségtelenül provokatív képsorozat, amiben teljesen átlagos nők, nem modell méretekkel félmeztelenül vagy teljesen pucéran szoptatják a kisebb-nagyon csemetéiket. Én ezekkel még mindig nem tudok mit kezdeni, pedig már nekem is volt alkalmam kocsiban, plázában, baráti társaságban szoptatni. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy ennyire nekivetkőzzek.

Mielőtt az "új gyerek" jött, a nyilvános- értsd nem otthoni- szoptatást nem tartottam elfogadhatónak, csak vészhelyzet esetén, akkor is inkább a legnagyobb diszkrécióban. Nem értettem, hogy miért lenne az a világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki fedetlen felsőtesttel ül egy parkban/játszótéren, és szoptat.

Most sem gondolom, hogy ez lenne a kívánatos út, de látom már a motivációt. Az anyatejes táplálás fontosságáról írt irodalommal Dunát lehetne rekeszteni, és nem is akarok én ezen pörögni, meghagyom azoknak, akik tényleg értenek hozzá.
Azt viszont merem állítani, hogy ennél praktikusabb, könnyebb, anyát kímélő, stressz spóroló dolog nincs egy baba etetésével kapcsolatban!!! Nem arra gondolok, hogy megy-nem megy, fáj, mittudom én; hanem arra, hogy kéznél van, nem kell melegíteni, nem kell méricskélni, nem kell fertőtleníteni, logisztikázni. Sokkal szabadabban mozgok, mint a régi gyerekkel, aki tápszeres volt.

Az meg, hogy éppen hol vagyunk, ha éhes/szomjas/anyás?! Hát, most éppenséggel nem érdekel. Ha társaságban vagyok, akkor igyekszem felmérni az erőviszonyokat, hogy ki hogyan reagálna arra, ha ott azon nyomban szoptatnék; és igyekszem ennek megfelelő testhelyzetet és fedettséget biztosítani. Ha látom, hogy kellemetlenül érezné magát valaki, akkor hátat fordítok, pelust terítek a vállamra, stb. Ha mindenki oké a helyzettel, akkor anélkül, hogy félmeztelenre vetkőznék, akár egy kávézóban is szoptatok... nem ismerek magamra! :D

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…