Ugrás a fő tartalomra

A rettenthetetlen babakocsis

Én nem voltam soha egy hangos szabadságharcos. Nem vonultam fel, nem akartam sosem, hogy az életem problémáit valaki kívülről oldja meg. Így voltam mindig is azokkal az anyukákkal, akik fennen szónokoltak az anyukák jogaiért, pláne a babakocsik számára akadálymentesített bármiért felvonuló amazon mamikkal. És akkor megszületett Nóri.


Elég az hozzá, hogy rettentő hálás vagyok minden cuccért, amit kaptunk, mert nagyon sokat kaptunk, és ennek a negyedét nem tudtuk volna megvásárolni. De a babakocsi egy átok tud lenni, ha BKV-zni szeretne az ember. Mert nehéz, alig érem át, hogy felemeljem, és akkor is gilingalangozik rajta a táska, meg minden egyéb. Persze, a BKV-nak vannak akadálymentesített járművei, és azt a mobil applikációjukban fel is tüntetik, meg mindenhol a menterenden. Ott igen, csak éppen a járművel nem beszélik meg, amelyik éppen közeleg, és baromira nem alacsony padlós. Van persze babakocsis ajtó a villamoson, ahol nincs középen kapaszkodó, de a lépcső ettől még nem lett alacsonyabb. Én alig ütöm meg alulról a 160 cm-t, így kocsi nélkül is... fonódjon csak az a villamos hálózat.

De nem is ez a legnagyobb baj. Mert emberek is utaznak a villamoson, na, itt már lehet baj. Akár hányszor utaztam eddig babakocsival, és segítségre szorultam MINDIG csak NŐK segítettek a fel-és leszállásban. Férfiak SOHA!
A mai élményem: egy 30 körüli pasi szórakoztatja Nórit, nevetteti, stb. 2 üléssel előttünk egy szintén 30-as láthatóan kigyúrt pasi, közvetlen az ajtó mellett egy jobban szituált laptopos ürge. Közeledik a végállomás, készítem a kocsit, hogy valahogyan lecibáljam. Ezek, te?!! Hát egy pillanat alatt sehol sem voltak! A laptopos leugrott előttem, és egy pillanat alatt eltűnt, a másik kettő villám gyorsan a másik ajtónál termett. Egy Anyám korabeli nő kérdezte meg, hogy segíthet-e? Én csak pislogtam, és megköszöntem.

Nem ehhez szoktam. Nekem van lovagom, hős megmentő hercegem, aki ajtót nyit, csomagot cipel, és még a csillagokat is... Pedig sose kértem, nem volt ez elvárás, ő ilyen, miért gondoltam, hogy más is?!
Nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha közlekedni kell, megoldom. Ha babakocsival nem, hát hordozóval, de ezen most meghasaltam. Vagy ennyire ijesztő volnék, hogy nem mernek megszólítani?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…