Ugrás a fő tartalomra

IR szakácskönyves tévelygéseim


Az van, hogy én valószínűleg rosszul vagyok bekötve: egyszerűen képtelen vagyok recept alapján sütni-főzni.
Ha tetszik valamilyen kaja, megpróbálom kitalálni, hogy hogyan készülhetett, vagy megnézem a receptet, és menet közben improvizálok.
Lehet, hogy emiatt van az, hogy az összes szakácskönyvemet ajándékba kaptam, és egyet sem vettem. Tudom én, hogy nem érdemlem meg :D


Én még őszentsége Jamie Oliver receptjeit is átírom, és így lett most a barátnőmtől kölcsön kapott Török Eszter: Viszlát cukor és fehér liszt! című könyvével is. (Ezúton is elnézést kérek a szerzőtől)

Amióta nálam kiderült az IR és társai, a férfiaknál pedig a pajzsmirigy defekt, nagyon szerettem volna, ha lennének édességek. Mert ha életmódváltás van, akkor szinte biztos, hogy az édességek és a sütik az elsők, amiknek búcsút kell inteni. És ez nehéz, főleg egy erős csoki és szénhidrát függő életmód után. Én nem vagyok édes szájú, pont nem lenne gond, hogy nincs ilyesmi, de a fiúk nagyon édességesek. VISZONT! Ebben a könyvben nagyon jó kis süti receptek vannak!

Amikor hazahoztam a könyvet, azonnal kellett egy túrós-kakaósat sütni. Persze nem volt itthon eritrit/negyedannyi-ennyiannyi édesítő, szóval ez még nem volt teljesen kóser, de egészen jó lett.

Aztán sütöttem belőle kakaós csigát is, már háromszor, és az is mind elfogyott. Ebben már volt rendes édesítő, kakaó, stb. Növényi tejjel készítettem, hogy a kisleány is tudjon enni belőle, és ne legyen pöttyös tőle.

Hogy a csokis-kakaós vonalon maradjunk, a nagy gyerek sütött málnás-csokis muffint, ami eredetileg ribizlis volt a könyvben, de a fagyasztóban csak málna volt. Ennek a málna és csokibevonat nélküli változata szintén többször elkészült már. Joghurt és tejtermék nélkül, tönköly liszt helyett glutén mentes liszttel keverve... több zsiradékkal... nagyban személyre és hűtőszekrény aktuális állapotához igazítva.
By the way: sokkal jobban érzem magam, ha kevesebb glutén tartalmú a süti, egyszerűen evés után jobb a közérzetem.

Szóval a mi muffin receptünk végül ez lett

  • 200 g teljes kiőrlésű tönköly liszt
  • 200 g rizsliszt
  • 1/2 kk szódabikarbóna
  • 200 g vaj/margarin/kókuszzsír
  • 1 tojás
  • 3 dl növényi tej
  • 2 dl víz
  • 40 g negyedannyi édesítő (eritrit-sztívia keverék)
  • 4 ek kakaópor
  • cukormentes csoki feldarabolva, vagy málna, vagy valami
A zsiradékot a tejjel megolvasztom, és langyosra hűtöm, vagy meg se melegítem jobban. A sütőt légkeverésen, alul-felül sütősen 180 fokra állítom. A liszteket, szódabikarbónát, kakaóport, édesítőt összemérem. Hozzáöntöm a vajas tejet, elkeverem és ha biztos nem forró, akkor a tojást is hozzáadom. Ha nokedli tésztánál sűrűbb a massza, akkor adok hozzá még vizet is. A csokit formába öntés előtt belekeverem. Ha gyümölcsös, akkor a félig töltött muffin formába teszem a gyümölcsöt, majd még kanalazok rá tésztát. 180 fokon 15-20 percig sütöm.
Lehet rá csokimázat rittyenteni, mint a könyvben, de a családban van olyan, aki nem tudja civilizáltan fogyasztani az ilyen flancos dolgokat, ezért ezt nem erőltetem.


Boldog vagyok, hogy kezembe került ez a könyv. Megint vannak sütik, még ha alaposan improvizált receptúrával, nem cukrosak, nem ugyanolyanok, mint régen, de vannak. És mi örülünk ennek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…