Ugrás a fő tartalomra

Ülök a járdán és várom...



Ülök a betonon és várom a lelkemet. Mint az indián, aki az első repülő útja után kiszállt a gépből, leült a leszállópályára, és várt.
1,5 év után én is bevártam... magamat.






Nem pár órát vagyok lemaradva, hanem legalább 2 évet. Most leülök a leszállópályára, és megvárom, hogy megérkezzek.

Én VOLTAM

  • 95 kilós
  • 1 gyerekes
  • sikeres cégvezető
  • sok szabadidős
  • szép arcú, dundi nő
  • pánikbetegséges
  • meddő
Most semmilyen tekintetben sem vagyok ezek közül bármelyik is. Sem a méreteim, sem egyéb paramétereim nem stimmelnek.

Utolérem magam, most én VAGYOK
  • 73 kilós
  • 2 gyerekes
  • kismama
  • itthon ülős
  • szép arcú
  • új kihívásokkal találkozós
  • termékeny nő
Nem könnyű, mert bár az előző ÉN beteg volt,. nehézkes, tele görcsökkel, de ismertem. Cipeltem már vagy 15 éve, tudtam az elejét és a végét. Az állandóság biztonságot adott, el lehetett bújni benne. És bár 1-2 év eltelt, mégis úgy érzem, hogy hirtelen vesztettem el ezt a biztonságot adó zsákot; amiben sikerekbe csomagolva ott volt egy csomó poshadt, rothadó félben levő szutykos cucc.
Most itt van egy tiszta, üres zsákom, amibe eddig folyamatosan a régit próbáltam átmenteni, vagy legalábbis a csomagolást... nem megy.

Ülök a betonon és várom a lelkemet. Lehet, hogy most először, de biztosan nem utoljára.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenmentes házi májkrém recept

A családban majdnem mindenki szereti a májkrémet, még a legkisebb is. A bolti májkrémben nagyon kevés olyan összetevő van, amit úgy magában szívesen megennék, vagy megetetnék mással, szóval azt inkább offolom.
Évekkel ezelőtt ettem már házi májkrémet, de akkor az nagyon nem ízlett, nehéz volt és száraz. Akartam egy nagyon szuper sajátot, és elsőre sikerült, amit azóta már többször megismételtem.


Elengedtem és visszakaptam

Arra már rájöttem, hogy az anyaság, vagy lehet, hogy az élet úgy egyáltalán hullámvasút. Egyszer minden és mindenki okés, máskor meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a talaj a lábam alól?! Ez a mostani várandósság is ilyen...

Azzal kezdődött, hogy a 40. szülinapomra kaptam egy pozitív tesztet. Már egy ideje tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Cserébe jött a pecsételő vérzés, és ment a kukába 3 prágai vonatjegy, mert nem mertem elindulni.
Pár hét para és fekvés után ez a hullám elcsitult.

Aztán a második trimeszter végén kiderült, hogy a köldökzsinór nem jó helyről ered, és valószínűleg szabadon futó erek vannak a magzatburokban. Ez akkor okoz gondot, ha beindul a szülés, reped a magzatburok, mert akkor az erek is repednek. Életveszély a babának. Hogy emellett a VBA2C terveimről is le kellett mondani, az már semmi volt, nem is érdekelt. Persze voltam olyan hülye, hogy utána olvastam a "vasa previa"-nak... nem voltak horror történetek, mert ha diagnosztizált esetről van szó…

A tanévkezdés margójára

Az a baj, hogy amikor eszembe jut valami forradalmi gondolat, akkor nem írom le, és a végén valami zavaros katyvaszból kell előhalásznom a gondolataimat. Mármint a fejemből. Nehezen szedtem ezt is össze, pedig az Aldiba menet és jövet olyan kis helyre esszének tűnt!

Nóri hamarosan 3 éves, intézményköteles, vagy tanköteles, nem tudom pontosan a kifejezések jelentéstartalmát, a lényeg az, hogy valahová járnia kellene nem sokára. Nyilván nem fog.
Sokan kérdezik, hogy mondják: jaj, akkor már mindjárt megy oviba! Én meg sejtelmesen mosolygok, vagy, ha olyan a helyzet, akkor a mosoly mellé finoman megrázom a fejem... Nagyon kényesnek érzem a témát. Mit mondjak? Nem, nem megy oviba, még otthon tudok maradni/otthonról dolgozom... persze, így van, de nem ez az igazi indokNem, nem megy oviba, az ovi nem neki való... ez is igaz, de akkor meg kerek szemmel néznek, hogy mi baja ennek a kis bűbájnak, hogy az ovi nem neki való?! Nem, nem megy oviba, az ovi nem való egy gyereknek sem... igen, ez az i…