Ülök a járdán és várom...

Ülök a betonon és várom a lelkemet. Mint az indián, aki az első repülő útja után kiszállt a gépből, leült a leszállópályára, és várt.
1,5 év után én is bevártam... magamat.






Nem pár órát vagyok lemaradva, hanem legalább 2 évet. Most leülök a leszállópályára, és megvárom, hogy megérkezzek.

Én VOLTAM

• 95 kilós
• 1 gyerekes
• sikeres cégvezető
• sok szabadidős
• szép arcú, dundi nő
• pánikbetegséges
• meddő

Most semmilyen tekintetben sem vagyok ezek közül bármelyik is. Sem a méreteim, sem egyéb paramétereim nem stimmelnek.

Utolérem magam, most én VAGYOK

• 73 kilós
• 2 gyerekes
• kismama
• itthon ülős
• szép arcú
• új kihívásokkal találkozós
• termékeny nő

Nem könnyű, mert bár az előző ÉN beteg volt,. nehézkes, tele görcsökkel, de ismertem. Cipeltem már vagy 15 éve, tudtam az elejét és a végét. Az állandóság biztonságot adott, el lehetett bújni benne. És bár 1-2 év eltelt, mégis úgy érzem, hogy hirtelen vesztettem el ezt a biztonságot adó zsákot; amiben sikerekbe csomagolva ott volt egy csomó poshadt, rothadó félben levő szutykos cucc.

Most itt van egy tiszta, üres zsákom, amibe eddig folyamatosan a régit próbáltam átmenteni, vagy legalábbis a csomagolást... nem megy.

Ülök a betonon és várom a lelkemet. Lehet, hogy most először, de biztosan nem utoljára.